2011. március 14., hétfő

Kint

Ahogy egyre jobb az idő, a gyerekek egyre többet vannak kint az udvaron. Ez több okból is jó: -kint rohangálnak, nem bent.-levegőn játszanak, ami jót tesz.- estére olyan fáradtak, hogy pillanatok alatt elalszanak.

2011. március 12., szombat

Fiúk

A Félix felfedezte, hogy fiú. Egész pontosan a fütyijét. Ráadásul a testvérei szeretnek meztelenkedni, így az övékét is. Nem tudom más családoknál is így van-e, nálunk a fiúk olyan nyolc éves koruk körül teljesen nudisták lesznek. Amikor a nagyfiúk kezdték el, először nem tudtam hogyan kezeljem, már túl nagynak tartottam őket ilyesmihez. Hiába próbáltam jobb belátásra bírni őket, minden fürdés után meztelenül szaladgáltak. Szerencsére mire igazán nagyfiúk lettek(11 év) elmúlt. Sőt átestek a másik végletbe és még öltözködni is a fürdőszobába vonultak. Most már nagyok, újra nem szégyenlősek, de nem mászkálnak meztelenül. Nos a Gábor most kezdi a nudizást. Persze, hogy a Félix rögtön kiszúrta a fütyijét, de a Gábor ezt nem vette észre, túlságosan lekötötte a tévé. Jól meg is cibálta neki, olyat ugrott mintha méhecske csípte volna meg. Nagyon jót mulattunk rajta, azóta vigyáz is rá nagyon! Persze nem öltözködik gyorsabban, de nem megy a Félix közelébe. Ha megtanul járni a Félix új stratégiát kell kialakítania, mert utána fog menni. Lehet, hogy felöltözik végre?

2011. március 8., kedd

Nagyok kontra kicsik

Nálunk van hét gyerek; három nagy: 19-17-15 évesek, három kicsi: 9-7-5 évesek és a legkisebb 1 éves. A nagyok és a kicsik természete és viselkedése között elég sok az összefüggés:
  Attila 19- Csabi 5: mind a ketten nagyon öntörvényűek, szinte lehetetlen elérni náluk olyat amit nem akarnak. Persze az Attila szinte felnőtt lévén most már nem zsigerből válaszol. Azért jó látni, hogy egyre többet fejlődik és a tegnapi pimasz kamasz, mára megkomolyodott. Nagyjából. A Csabi teljes erővel dacol miden ellen ami akár egy kis erőfeszítést kívánna tőle. Semmi mást nem akar csak tévézni. Azt már elértem nála, hogy fürdeni, átöltözni, vacsorázni rögtön jön és a kilencórai lefekvést sem szabotálja, hanem szó nélkül megy aludni. A reggeli oviba indulás viszont egy rémálom. Miközben öltözködik megy a tévé. Amikor indulni kell természetesen pont egy mesefilm(Spongyabob) a közepén tart. Mivel még csak ötvenszer látta, muszáj lenne végignéznie. Ha engedném elkésnénk, vagyis marad a lutri, vajon elkezd hisztizni amikor kikapcsolom a tévét, vagy szó nélkül veszi a cipőjét. Ez csak attól függ bal lábbal kelt-e fel. Ha a hasonlóság a két fiú között megmarad szerencsére egyre könnyebb lesz vele, a kamaszkort pedig szinte konfliktus nélkül átvészeljük.
  Krisztián17- Gábor 7: kicsinek a Krisztián nagyon alkalmazkodó, szófogadó gyerek volt és ilyen a Gábor is. Azután olyan tízéves kora körül teljesen megváltozott. Szinte kifordult önmagából. Kb. három éven keresztül nem bírtam vele. Bármit mondtam, tettem semmi nem használt, sőt annál inkább csinálta. Utána lecsillapodott, újra lehetett vele beszélni, sőt komolyan kezdte tervezni a jövőjét, mi szeretne lenni. Mostanra egy  kedves, viccelődő, jószívű és teljesen elviselhetetlen kamasz lett. Minden jó tulajdonsága mellett folyamatosan visszabeszél, mindent jobban tud és különben is. Nagyon várom már, hogy ő is kicsit megkomolyodjon. A Gáborral azt az iszonyú három évet szívesen kihagynám, remélem úgy lesz.
  Réka 15- Szabrina 9: a két lány között túl sok különbséget nem látok. Mind a kettő nagyszájú és sértődékeny. Tőlük hallom a legtöbbet a következő variációkat:
- mindig én, ők soha! (házimunka)
- mindig ők, én soha! (bármilyen kedvezmény)
- nem én voltam!
Na az utolsó az amitől  teljesen kész vagyok! Ha senki akkor mégis hogy történt meg? Hogy tört szét a pohár, hogy szóródott ki a cukor? Ezek soha nem derülnek ki.
Egyébként jó, hogy ennyire hasonlítanak egymásra, mert így a nehézségekre fel tudok készülni, így talán könnyebb lesz. Persze érhetnek meglepetések, de a természetük lényege talán nem fog változni.

2011. március 6., vasárnap

Végre kinnt!

Ma végre kijutottam a kertbe ásni. Sikerült a gyerekeket is kicsábítani,bár hamarosan bementek. Olyan jó látni amikor együtt játszanak csinálnak valamit,sőt segítenek egymásnak. Most éppen a Szabrina segített a Csabinak alagutat ásni a homokvárba. Szeretem amikor ilyenek,elfelejtik a sok veszekedést,egymás piszkálását. Persze azért bepótolják előbb-utóbb,de egyre többet játszanak civakodás nélkül.
A Szabrina nagyon szeret főnökösködni,persze ez nem tetszik a másik kettőnek,főleg a Gábornak aki elsős lévén egyre inkább öntudatra ébred és ő is bele akar szólni a dolgok történésébe.
A nagyok közül csak a Réka van itthol,ő persze szerelmes,mint mindig.Most azért úgy tűnik komoly a dolog,mert mikor hazajött nem kezdett el beszélni,beszélni és beszélni,hanem megállt a kályha előtt és csak sóhajtozott. Holnap hajnalban megy vissza a kollégiumba, el sem hiszem, hogy ennyire megnőtt már. Középiskolás, kollégista mindjárt felnő és férjhez megy.

2011. március 4., péntek

Tavasz van!

Tegnap este olyan szófogadóak voltak a kicsik,hogy nem győztem csodálkozni. Na nem szó nélkül,de összerámoltak a szobában,könyörgés nélkül elmentek fürdeni,még a Gábor is ami igazán nagy szó! Ő ugyanis nem szeret fürdeni. Sőt gyakorlatilag be kell vonszolni esténként a fürdőszobába. Utána meg azért kell könyörögni neki: jöjjön már ki! A  Szabrina meg a Csabi csak kijönni nem szeret. A fürdőszobából. Igazából nem lenne gond, fürödhetnének amíg jólesik nekik,csak hát a melegvíz mennyisége és az emésztő befogadóképessége véges. Így is gyakran előfordul, hogy csak éjfél után tudunk a Jóskával fürdeni mert még a nagyok is fürdenek.
Ma reggel olyan jó volt felkelni hiszen sütött a nap,csicseregtek a madarak vagyis visszavonhatatlanul tavasz van! Délután az óvodából jövet megint sikerült elkapnom azt a hangulatot,ami miatt annakidején (lassan 10 éve) falura költöztünk Pestről. Annyira békés,nyugodt és engem mintha visszarepítene az időben.

2011. március 2., szerda

Hivatalos

Újra és újra felfedezem azt az igazságot,hogy kicsi gyerekkel nem szabad hivatalos ügyeket intézni.Mondjuk Félix egészen jól bírta a jeges szél ellenére(5-6 fok?hmm),de a harmadik helyen már ő se bírta cérnával.Szerencsére az Émásznál nagyon kedvesek az ügyintézők így ahogy nyafogni kezdett mi következtünk.:) Szóval ezt is túléltük,egy hónap múlva újra mehetünk,de remélem már jobb időben!

2011. március 1., kedd

Az első

Sosem gondoltam volna,hogy egyszer hétgyerekes anyuka leszek.Az élet apró meglepetései.Pár év múlva jó lesz visszaolvasni a mindennapjainkat.Tervekből nincs hiány,most pedig nekiállok a megvalósításuknak.