2011. március 8., kedd

Nagyok kontra kicsik

Nálunk van hét gyerek; három nagy: 19-17-15 évesek, három kicsi: 9-7-5 évesek és a legkisebb 1 éves. A nagyok és a kicsik természete és viselkedése között elég sok az összefüggés:
  Attila 19- Csabi 5: mind a ketten nagyon öntörvényűek, szinte lehetetlen elérni náluk olyat amit nem akarnak. Persze az Attila szinte felnőtt lévén most már nem zsigerből válaszol. Azért jó látni, hogy egyre többet fejlődik és a tegnapi pimasz kamasz, mára megkomolyodott. Nagyjából. A Csabi teljes erővel dacol miden ellen ami akár egy kis erőfeszítést kívánna tőle. Semmi mást nem akar csak tévézni. Azt már elértem nála, hogy fürdeni, átöltözni, vacsorázni rögtön jön és a kilencórai lefekvést sem szabotálja, hanem szó nélkül megy aludni. A reggeli oviba indulás viszont egy rémálom. Miközben öltözködik megy a tévé. Amikor indulni kell természetesen pont egy mesefilm(Spongyabob) a közepén tart. Mivel még csak ötvenszer látta, muszáj lenne végignéznie. Ha engedném elkésnénk, vagyis marad a lutri, vajon elkezd hisztizni amikor kikapcsolom a tévét, vagy szó nélkül veszi a cipőjét. Ez csak attól függ bal lábbal kelt-e fel. Ha a hasonlóság a két fiú között megmarad szerencsére egyre könnyebb lesz vele, a kamaszkort pedig szinte konfliktus nélkül átvészeljük.
  Krisztián17- Gábor 7: kicsinek a Krisztián nagyon alkalmazkodó, szófogadó gyerek volt és ilyen a Gábor is. Azután olyan tízéves kora körül teljesen megváltozott. Szinte kifordult önmagából. Kb. három éven keresztül nem bírtam vele. Bármit mondtam, tettem semmi nem használt, sőt annál inkább csinálta. Utána lecsillapodott, újra lehetett vele beszélni, sőt komolyan kezdte tervezni a jövőjét, mi szeretne lenni. Mostanra egy  kedves, viccelődő, jószívű és teljesen elviselhetetlen kamasz lett. Minden jó tulajdonsága mellett folyamatosan visszabeszél, mindent jobban tud és különben is. Nagyon várom már, hogy ő is kicsit megkomolyodjon. A Gáborral azt az iszonyú három évet szívesen kihagynám, remélem úgy lesz.
  Réka 15- Szabrina 9: a két lány között túl sok különbséget nem látok. Mind a kettő nagyszájú és sértődékeny. Tőlük hallom a legtöbbet a következő variációkat:
- mindig én, ők soha! (házimunka)
- mindig ők, én soha! (bármilyen kedvezmény)
- nem én voltam!
Na az utolsó az amitől  teljesen kész vagyok! Ha senki akkor mégis hogy történt meg? Hogy tört szét a pohár, hogy szóródott ki a cukor? Ezek soha nem derülnek ki.
Egyébként jó, hogy ennyire hasonlítanak egymásra, mert így a nehézségekre fel tudok készülni, így talán könnyebb lesz. Persze érhetnek meglepetések, de a természetük lényege talán nem fog változni.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Most találtam a naplódra, kíváncsian várom a további bejegyzéseket! Izgalmas lehet hét gyereket nevelni :)
    Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Tényleg az! Szeretettel látlak!

    VálaszTörlés