2012. november 21., szerda

Gondolatok

Az elmúlt pár hétben folyamatosan azon gondolkoztam, vajon jól tettük, hogy elköltöztünk, vagy sem. Persze az érveimet már leírtam, és azóta is ugyan úgy gondolom, csak még mindig nehezemre esik a teljes életmód váltás. Arra viszont még most sem sikerült rájönnöm ki is vagyok valójában?
Anyuka, akinek így teljes az élete, gyerekeket nevelve? Aki megpróbálja a lehető legteljesebb mértékben leegyszerűsíteni az életét? Vagy esetleg egy olyan nő, aki éli az életét ebben a világban, és munka mellett neveli a gyerekeit? A mai kor adta kényelmet teljes mértékben kihasználva?
Igazából Anikó bejegyzése indította el a gondolataimat ebbe az irányba, mert attól tartok, ha elmegyek dolgozni meg fogok feledkezni a valódi értékekről. Sajnos soha nem sikerült még eddig megtalálnom az arany középutat, mindig a ló egyik oldaláról esek a másikra. Talán Boldogszer/ üzenete nem feltétlenül a civilizáció elhagyása, hanem inkább a hagyományaink követése, és újak kialakítása, és legfőképp saját magunk megtalálása.( Bocsánat Anikó, majdnem ugyanazt írtam amit te.) Sejtem, hogy mi az amit szívesen csinálnék, a gond az, hogy így megint csak itthon maradnék. Még Bicskén terveztük a férjemmel az állattenyésztést. Valószínűleg ez lesz a vége, leginkább egyéb lehetőségek híján. Beletartozik az is, hogy csak helyben vállalnék munkát, mert a kicsiket vinni- hozni kell a bölcsibe. Albertirsa pedig nem egy nagyváros, munkahelyeinek száma véges. Az állatok tartásához pedig minden adott itt is.
 Bár sikerült teljesen zavarosan leírnom a gondolataimat, még számomra is de nem baj. Majd, ha tisztába teszem őket, azt is leírom.:))

2012. október 13., szombat

Költözés II

Ma a Gáborral, és a Csabival focitornán voltunk, ők játszottak. Mivel a Bozsik program közben nem lehet átigazolni egy másik csapathoz, Tápióbicske színeiben játszottak. Nagyon ügyesek voltak, négy mérkőzésből hármat nyeretek. De nekem nagyon rossz volt "visszanézni". Nem számítottam rá, hogy ennyire mélyen fog érinteni, az ismerősökkel való találkozás. A mostani hangulatom szerint, rögtön pakolnék, és mennék vissza, vagy ha lehetne egész egyszerűen az elmúlt két hetet semmissé tenném. Nehezen tudom megfogalmazni, de úgy érzem nemcsak tizenegy évet hagytam a hátam mögött, hanem az egész életemet. Ott sok embert ismerek, itt jóformán senkit, és pillanatnyilag el sem tudom képzelni, hogy ismerősöket, hogyan is szerezhetnék. Annyira idegen itt minden, és majdnem mindenki, hogy szinte fáj a "magány". Tudom, hogy a változások nem minden esetben fájdalom nélküliek, de nagyon nem szeretem ennyire elveszettnek érezni magamat. Most már kezdem érteni, mit érzett a férjem amikor hozzánk költözött. Pár napot még eldagonyázgatok az önsajnálatban, utána majd szép lassan kialakul minden.

A költözés minden zökkenő nélkül lezajlott, és elég gyorsan a helyükre is kerültek a bútorok, és a többi holmi is. Az egyetlen ami nincs az a meleg víz. Ugyanis a gázt olyannyira kikapcsolták, hogy még az órát is elvitték. Persze erről tudtunk, csak arra nem gondoltunk, hogy ennyire bonyolult lesz a visszaköttetése. Kémény ellenőrzés, nyomáspróba után lehet csak gázunk újra, amik nincsenek ingyen. Végül ia a gáztűzhely palackos, vegyestüzelésű kazánnal fűtünk úgyhogy azt a pár napot?, hetet? kibírjuk. A ház nagyon kényelmes, van benne három hálószoba, és a padláson még kettőt fogunk kialakítani a két lánynak. Ők ketten lesznek olyan kiváltságos helyzetben, hogy külön szobát kapnak. Gábor-Csabi,és  Félix- Bendegúz fognak két szobán osztozni. Még szoknom kell olyan apróságokat, mint a lépcső, és Bendegúz közötti viszony. Nagyon szeret az összes lépcsőn fel, és lemászni, és persze egyre ügyesebb, de azért nem hagyhatom szabadon garázdálkodni. Szóval szokjuk a háromszor akkora házat mint a régi. és az új életet.

2012. szeptember 26., szerda

Költözés

Régóta készülök megírni ezt a bejegyzést, de mostanáig csak halogattam, nem is tudom miért.
Szóval, szombaton költözünk. Nagyobb lesz a házunk, így sokkal kényelmesebb is, kicsit talán a gyerekek közti feszültségek is csökkennek. Igazán még most sem nagyon hiszem el, hogy sikerült elintézni, de most már megvan.
 Egyedül a régi házunk aggaszt, mert ugye két hitel párhuzamos fizetése nálunk sokkal jobb anyagi helyzetben levőket is megizzasztana, hát még minket ! Úgyhogy légyszives szurkoljatok, hogy minél előbb sikerüljön eladnunk.
 Sokat vacilláltunk mi lenne a helyes lépés, amikor megkaptuk a lehetőséget, végül azt a megoldást választottuk, ami inkább hosszú távon lesz jó a családnak. Ha maradunk, sokat könnyíthettünk volna az anyagi helyzetünkön, de sajnos itt számomra semmi lehetőség nem lenne munkához jutni. Persze ez majd évek múlva jelentett volna gondot, de innen egyre reménytelenebb. Nem szeretném megvárni nekem sikerül-e.
 Azonkívül oké, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, de azért ennek is van határa, akárcsak az én tűrőképességemnek is. Na jó ez kicsit olyan mondvacsinált indok, mert eddig is megvoltunk,  de tényleg kezdek a helyhiány miatt egyre türelmetlenebb lenni.
 Így hogy a költözést választottuk, lett egy kényelmes házunk, mivel ott van bőlcsöde el tudok helyezkedni (legalábbis nagyobb esély van rá), vagyis haladhatunk előre az életben. Persze ennyi gyerekkel nem lesz egy sétagalopp, meg hát ott lesz az az érzés, hogy  "milyengonoszvagyokszegénygyerekeketbölcsibeadom". Nehéz lesz kimozdulni a komfortzónámból, de most már egyre inkább érzem, hogy muszáj.
 Úgyhogy költözünk. Szegény kicsi házikónk elvesztette a csatát, egy nagyobb ellenében, de hát remélem hamar új gazdára talál!

2012. szeptember 4., kedd

Elkezdődött...

Tegnap elkezdődött a tanév. Annyira édes volt a Csabi az iskolatáskával a hátán, olyan kicsinek és törékenynek tűnt. Ma már házi feladatot is kapott, hazajött, és már írta is. A Gábor fanyalog, hiszen számára semmi újat nem hoz ez a tanév, a tananyagon kívül, a Szabrina pedig örül a lyukas órának, és boldogan háborog a hatodik óra miatt, hisz ezek a "nagyok" kiváltságai. Itthon teljes a nyugalom, mindennel végzek mire jönnek haza,  élvezem a rendet ami rend is marad, és hallgatom az élménybeszámolókat.

2012. augusztus 30., csütörtök

Változások

Ma évnyitó. A Csabi is megkezdi az iskolás éveit. Bár tagadja, de látszik rajta, mennyire várja már. Ő az aki miatt igazán aggódom, mi lesz, ha megmelegszik az iskolában. Remélem a nyár folyamán ért annyit, hogy képes kontrollálni a negatív érzelmeit. Itthon látok haladást, és remélem nála is igaz lesz az, hogy az iskolában jól viselkedik, és itthon tombolja ki magát. A Szabrina felsős lett, így már a nagyok közé tartozik. Több tantárgy, több tanulni való. Ez miatt aggódom egy kicsit, hiszen ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük, nekem el kell mennem dolgozni, de a gyerekeket is tanulásra kell szorítani. Ebben az esetben vége a kényelmes babás évenek.
A Gábor harmadikos lett nála nagy változások nem várhatóak, talán ez az utolsó olyan év, ami könnyű lesz számára. A Rékának idén már lesznek gyakorlati órái, sokat fognak sütni, remélem fog itthon gyakorolni(cukrász lesz).

2012. július 19., csütörtök

Rossz szomszédság...

Ugye mindenki ismeri azt a közmondást, hogy rossz szomszédság török átok? Nos mi kifogtunk egy ilyen szomszédot. Amikor majdnem hét évvel ezelőtt ideköltöztünk nagyon kedvesek voltak, a gyerekek lelegelhették a málnát, sokat beszélgettünk, egyszóval úgy tűnt jól kijövünk egymással. Azután megpróbáltak egyre többet beleszólni az életünkbe, egészen odáig merészkedett az asszony, hogy  hátrajött, és elkezdte utasítgatni a gyerekeket mit csináljanak, mit, hova tegyenek. Na ezt nem hagytam, meg is sértődött. A málna elé gyékény került, elmaradtak a beszélgetések. Akkor még azt hittem ennyiben maradnak a dolgok, nem is bántam jó volt ahogy volt.
De egyszer a Gábor, volt vagy négy éves, három sárgolyót dobott a házuk falára. Na ekkor kitört a háború. Részükről. Bár természetesen felajánlottam, hogy helyrehozom a dolgot, de elhárították  majd  rám uszították a jegyzőt. Azt nem tudom mit mondtak neki, de kijött személyesen, hümmögött, nekem esett, hogy a szomszédék akár kártérítést is követelhetnek tőlem, közölte,  ha azt akarom, hogy a gyerekeim nálam maradjanak, változtassak a hozzáállásomon. Én köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam, hogy mi van??? Na amikor elmentek a jegyzőék, a szomszéd két (értsd: KETTŐ) seprűhúzással eltüntette a nyomokat. Utána egy darabig csend volt, csupán olyasmikkel próbálkoztak, hogy elmondtak mindennek, természetesen arra ügyeltek, hogy én is halljam. Ezt ugyan tehették, sose érdekelt mit mondanak rólam. Tavaly már odáig merészkedtek, hogy a gyerekeket piszkálták folyamatosan, de csak addig amíg egyedül voltak kint. Amint kimentem nyomban elmentek. Bárki jött hozzánk, azon nyomban hátul akadt dolguk, közben jól megnézték maguknak a vendégeimet. Ezek a húzásaik apró bosszúságon kívül mást nem váltottak ki belőlem.
 Írásom apropóját az adta, hogy tegnap meglátogatott a családsegítőtől a hölgy, mondván a jegyző küldte, mert veszélyeztetve vannak a gyerekek. Bementem a jegyzőhöz megkérdezni miért? Nos megint a szomszéd. Gondolom most az volt a baja, nem engedtem neki, hogy a kutyát etesse. Gaz, galád módon, amit átszórt(!) csirkebőrt a kerítésen, én összeszedtem és visszaadtam neki.
A jegyző sajnos sokat nem tehet ellene, sőt semmit, én indíthatnék ellene polgári peres eljárást, ha bizonyítani tudnám a zaklatást. Ennyit azért nem ér az egész, de az biztos, a kora ellenére sem fogom befogni a számat, csak kezdjen piszkálódni megint.
Na most, hogy kiírtam magamból, megint tudok rajta nevetni. Igazából sajnálom őket, igencsak rosszul érezhetik magukat a bőrükben, ha ennyire rosszindulatúak.
Tegnap azért történt jó is, a Bendegúz mind a majdnemnyolc hónapjával felállt. Sőt a raklapokba (amiből komposztáló lesz valamikor) kapaszkodva még sétált is! Bizony ám. Nagyon aranyos volt, nagyon örült magának, én pedig nagyon büszke vagyok rá. Hiába minden egyes első, még nyolcadszorra is ugyanolyan megható, mint elsőre.

2012. július 15., vasárnap

Ez meg az

Jó régen írtam, valahogy sose jutottam el odáig. Na de most egy ömlesztett beszámoló következik.
Kezdjük talán azzal, hogy az Attila és a Krisztián sikeresen levizsgáztak. A Krisztiánnak rögtön lett munkája is, már egy hónapja dolgozik a szakmájában. Szegény jól kifogta a legnagyobb meleget, kőművesként, egész nap a tűző napon dolgozni nem egyszerű. Az Attila még keresgél, szerkezetlakatosként nincs könnyű dolga, főleg úgy, hogy nem Pesten fog dolgozni. Szerencséjére a hétvégi munkája megvan, nincs teljesen munka nélkül.
A Rékának, Szabrinának, Gábornak a bizonyítványa olyan lett, amit vártam mindegyiknek négyes fölött van az átlaga. Ők élvezik a nyári szünetet, hogy kicsit több mindent szabad, mehetnek a barátaikkal mindenfelé.
Történt pár rossz dolog is, az egyik, hogy a férjem a munkahelyén balesetet szenvedett. Nem súlyos, egy sörösüveg robbant szét a rekeszben, amit éppen a helyére rakott és a szemöldöke fölött repedt szét a bőre. Arra jó volt, hogy itthon van, már lassan két hete és százszázalékos a táppénze.
A másik rossz ami történt, eléggé megviselt mindkettőnket, pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy elpusztult pár (tizenkilenc) csirkénk. A feldolgozhatatlan a pusztulásuk módja. Szombaton vettünk egy brahma tyúkot a meglévő kakas és tyúk mellé. Vasárnap megcsináltuk a másik tyúkudvart, amit már régebben terveztünk. A meglévő kerítést nem cseréltük ki, gondoltam befuttatom vadszőlővel, úgy tökéletes lesz. át is költöztettük a három brahmát, és a tizenhat jércét. Két nappal később arra ment ki a férjem, hogy a kakason kívül az összes baromfi elpusztult, és az is rendesen meg van szaggatva. Az elkövető két kutya volt. Mindet megfojtották párat megettek, a kakast megtépték, másnapra az is elpusztult. Ha róka, nyest, bármilyen vadállat lett volna könnyebb lenne napirendre térni felette. De így, hogy kutyák voltak sokkal nehezebb.
Most így folydogálnak nálunk a szünidős mindennapok.

2012. június 7., csütörtök

Bendegúz egészen öt hónapos koráig úgy gondolta, neki tökéletesen megfelel a hátonlét, nem forog ő sehová. Azóta a forgás íze után megkóstolta a kúszást is, és tetszik neki. Elég érdekes a technikája, mert a két kezét egyszerre teszi előrébb, utána csak húzza magát, a lábát teljesen figyelmen kívül hagyva. Tegnap pedig kétszer is sikerült pofára esnie. Reggel egy pillanatra nem figyeltem rá, ráadásul egészen bent volt az ágy mélyén, mégis sikerült neki lemásznia az ágyról. Nem esett magasról, igazán nem is sírt, csak gondolom kényelmetlen volt neki fejen állni az arcán. A másik eset este történt, amikor  nekiálltam almát pucolni neki, őt pedig beletettem az etetőszékbe. Középen van egy széles szalag, az esést megakadályozandó. Ahogy meglátta az almát, neki az rögtön, azonnal, most kellett, ezért nem győzte feszíteni magát, a szalag pedig nem győzte tartani az ugráló Bendegúzt és engedett. Csak azt láttam, hogy  kicsúszik, térdre esik, onnan előrevágódik. Na ekkor már volt sírás-rívás, szerencsére nem lett semmi baja. Egy kicsit vérzett az orra, de tényleg csak egy cseppet. Az áhított almával meg is vigasztalódott. Úgy látszik mégis azonosul a nevével és egy igazi Bendegúz-gézengúz lesz.:)

Félix semmi hajlandóságot nem mutat a bilizésre. Ha ráültetem ott marad, talán produkál is bele, de ez egyáltalán nem zavarja abban, hogy két perc múlva bepisiljen. Tudom, hogy teljesen normális az, hogy még nem szobatiszta, de én azért szeretném, ha mégis az lenne. Olyan szép egyenesek a lábai pelenka nélkül, ha pedig rajta van kicsit terpeszbe kényszeríti a lábát. Nem tudom elképzelni, hogy ez kényelmes neki. Nade majd most a nyáron! Jó lenne emlékezni mit csináltam a többiekkel, de ha agyonütnének se tudnám, hogyan lettek szobatiszták. Mivel eddig minden gyerekem szobatiszta lett, valószínűleg a Félix is az lesz előbb, vagy utóbb.
Olyan jó látni ahogy nyílik ki az értelme, napról napra többet tud. Mostanában a kedvence az, hogy amikor olvasok, vagy verset mondok neki, az utolsó szavakat visszhangozza. Nagyon szereti a Családi kört, minden este azzal alszik el. Előtte azért olvasok mást is a többieknek, de mindenképp azzal zárom az estét. Arról álmodozom, hogy ha rögzül a Családi kör és az alvás közti kapcsolat, akkor ezt bevethetem a délutáni alvásnál is, és akkor lesz délutáni alvás. Mondom, csak álmodozom.

A Csabi megszűnt óvodásnak lenni. Múlt szombaton elballagott, így már nem is jár, hanem itthon van ő is. Ilyenkor a búcsúzó gyerekek műsort adnak, abból  csokorból, amit a négy év alatt tanultak. Utána kapnak sütit, tortát, mi szem-szájnak ingere. Csabi nagyon élvezte. Nem olyan régen nézegettem a kiscsoportos képet, mennyire kicsik voltak még, most meg már milyen nagyok. Szerencséje van, az ő évfolyamukon idén csak egy osztály lesz,  így biztosan együtt fog járni a barátjával. Az iskola még tart, de szerencsére már csak a jövő héten és kezdődik a pihenés. Már alig várom!

2012. május 16., szerda

Mind a nyolc, + egy

Anikó, itt vannak: Krisztián előtte Félix a motoron, Gábor, Attila Bendegúzzal az ölében, Szabrina, Réka, az ölükben a húgom kisfia van, és legelöl Csabi durcáskodik.




Mi a két ballagóval

2012. május 14., hétfő

Mindenféle

Újra és újra meglepődök azon, hogy menyire macerás két kicsi gyerek együtt. Amióta Bendegúz egyre több törődést igényel, egyre kevesebb időm van minden másra.  Nemrég még vállon veregettem magam milyen szép rendet tartok, ennek mára nyoma sincs. Régen a nagyobbakkal nem zavart a nyafogásuk akkor is megcsináltam a dolgomat ha a fejük tetejére álltak, ma már nem megy. Reggel miután mindenki elment iskolába, óvodába,  Bendegúz visszaalszik egy órácskát, ha szerencsém van  a következő evésig, vagyis tízig. Ilyenkor próbálok a kávém mellett magamhoz térni és a gépen olvasgatni, nade jön Félix és máris rá kell figyelnem, vele kell játszanom, vagy csak egyszerűen rástartol a kávémra. A nap további része hasonlóan telik, de ha jó idő van  a gyerekek  kint vannak és a Félix remekül elszórakoztatja magát egyedül, így rám csak a Bendegúz marad. Ez nagyjából délig így marad, amikor hazajönnek a többiek, és onnantól káosz van nálunk. Valóságos megváltás, amikor vacsora és fürdés után lefekszenek és elalszanak.

Hétvégén egészen rendhagyó módon egyik nap sem voltunk itthon. Azért rendhagyó, mert elég itthonülők vagyunk(ezen szeretnék változtatni). Szombaton a Gábornak, meg a Csabinak focimeccsük volt. A tavaszi idény utolsó tornája volt .. Négy-négy meccset játszottak, és mind ketten két győzelem, egy vereség, egy döntetlent játszottak.Nagyon büszke vagyok rájuk! Most még lesz pár edzésük, utána nyár végéig pihenő.
Vasárnap vendégségben voltunk, egy nagyon kedves házaspárnál.. Mind az öt kicsit vittük, nekik is van három  így volt bennem egy jó adag félelem, vajon mennyire szedik szét a házat, egyáltalán kijönnek-e egymással ? Azért is izgatott voltam, mert bár a blogok alapján tudtunk egymásról egy- két dolgot(én jóval többet:)), mégis a személyes találkozás más, még akkor is ha beszéltünk már telefonon. Végül  néha láttam egy-egy gyereket,és nagyon jól elvoltak, annak ellenére, hogy nincs közöttük egy korú.. Mi beszélgettünk egy jót, szerintem egy nagyon jó nap volt. Remélem ők is hasonlóképpen jól érezték magukat a mi társaságunkban, mint mi az övékében!

2012. április 16., hétfő

Boldogság merre vagy?


Dius kérdezte meg tegnap vajon kinek mit jelent a boldogság. Elgondolkodtatott, vajon miért is érzem magam boldognak? Megvan mindenünk amire az embernek szüksége van; van házunk, van ruhánk és éhen sem fogunk halni. Sőt házátalakítási terveink vannak. Ezenfelül itt vagyunk egymásnak mi ketten és itt vannak a gyerekek is. Ha belegondolok hét évvel ezelőttig mindezt nem mondhattam volna el. Akkor még egyedül voltam hat gyerekkel, albérletben. A Csabi születése után, nagyon nagy szerencsével sikerült megvenni a mostani házunkat. Pár évre rá megismertem azt a csodálatos embert, aki most már a férjem, született két közös gyerekünk, és egyáltalán nem mellesleg az enyémeket is a sajátjaként neveli. Bár sokszor gondolok arra, hogy néhány évet ki kellet volna hagynom az életemből, azért azok a tapasztalatok nélkül nem lennék ugyanaz, aki most vagyok. Szokták mondani: ami nem öl meg, az megerősít, és én átmentem egy olyan fejlődésen ami  pozitív, és segít megtalálni az utat önmagamhoz.Viszont jól eltértem a témától, tehát boldogság. Sok- sok olyan pillanat amikor belefeledkezem a gyerekekbe, a környék csodálásába, a férjem nézésébe, és az érzéseim fokozhatatlanná válnak. Ezeket a pillanatokat kell minél többször elkapni, és máris kész a boldogság receptje. Azért hozzátartozik az is , hogy nekem nagyon kevés elég a boldogság megéléséhez, és ugyanolyan kevés kell ahhoz, hogy egy pillanat alatt a pokolban érezzem magam. Azt hiszem a tökéletes boldogsághoz ezeket a nagy érzelmi hullámzásokat kellene kiküszöbölnöm.

2012. április 6., péntek

Az elmúlt napok meleg, napsütéses  időjárása arra indított mindannyiunkat, hogy a nap nagyobbik részét kint töltsük. Igaz semerre sem haladtam se kint se bent, de a gyerekek nagyon élvezték és olyan szünidei hangulatba kerültem ahol a leckék eltűntek a napsütésben. Persze végül megíródtak, csak este. Betegségből is jutott: hétfőn a Csabi, kedden a Gábor hányt. Szerencsére ennyivel le is tudtuk az egészet.


Április negyedike nálunk, a faluban jeles nap. Ugyanis aznap volt a tápióbicskei  győztes csata 1848-ban. Ennek emlékére a gyerekeknek nincs tanítás , hanem egy iskolai megemlékezés után, ahol az óvodások is részt vesznek buktaosztás van. Ez a bukta a múltban zsömle volt, de hogy mi a hagyomány lényege sajnos nem tudom. (Tudom szégyelljem magam bicskei létemre, de ígérem utánanézek! Mentségemre legyen szólva nem itt születtem.) Később a csata színhelyén felelevenítik az ütközetet először az iskolások, utána a gyerekek,  papírgalacsinokkal harcolnak egymás ellen. Pár évvel ezelőtt még zoknival csatáztak, de egy-két kreatív gyerek tojással töltött zoknit használt, így lettek a galacsinok. Hat óra után a felnőttek valódi ágyúk dörgése közepette, lóháton harcolnak az "osztrákok" ellen.



2012. március 13., kedd

Gyerekszáj

Gábor: - Ha lesz csajom, gumit fogok venni, mert nem akarok gyereket!
Milyen előrelátó, még csak nyolc éves!
Mire jó két felnőtt báty!

2012. március 11., vasárnap

Betegek

Bár azt hittem ezt a telet betegség nélkül megússzuk, végül csak leterítette a két kicsit is. A nagyobbak "betegsége" nem számít, mert megfázáson kívül nem szokott bajuk lenni. A Félix kapott a szülinapjára egy torokgyulladást, Bendegúz pedig hörghurutot. A felírt gyógyszert beadni a Félixnek kész erőpróba, mert hiába a jó íz, a fiatalúr nem és nem hajlandó bevenni.Ilyenkor két verzió van, vagy beleimádkozom, ez lassú türelemjáték, vagy lefogom és beleöntöm. Gyors, bár kicsit szadista megoldás és persze konzerválja a problémát a következő alkalomra is.Tehát mert szeretek a jószülő szerepben tetszelegni, kezdem az imádkozással, és ha megfelelően udvarolok a kis nyavalyásnak sikerrel is járok. Ha nem, marad az erőszakos verzió, amitől megfelelően szaranyának érzem magam. Tegnap sokat voltunk az udvaron, kihasználva a jó időt és hoy mindkét gyerek jól van. Sajnos mára megint beszorultunk a szobába, mert hiába sütött a nap a szél erős volt. Még  a Gáborék is bejöttek focizás helyett. Bendegúz betegen is egy tündér! Igaz kicsit több dajkálást igényel, de mert ezzel kapcsolatban amúgy is lelkiismeret furdalásom van vele szemben, egyáltalán nem esik nehezemre.Ő gond nélkül beveszi a gyógyszert, igaz neki még nincsenek eszközei a tiltakozáshoz. Az viszont aggaszt, hogy egyre kevesebbet eszik, bár inni iszik. Olyan mintha egyre betegebb lenne. Ugyanakkor mosolyog, látszik rajta, hogy élvezi a törődést amit kap, úgyhogy ilyenkor kicsit megnyugszom. Már lassan hat a köptető is, este köpött is egy jó adagot. Remélem most már a javulás útjára léptünk! Szörnyű, hogy most amikor elkezd tombolni a tavasz, mi lebetegszünk! Na de ha nincs lázuk, ha kirándulni nem is, de az udvarra azért kiviszem őket.

2012. március 7., szerda

Havanna lakótelep

Az előbb nézegettem annak a lakótelepnek a fényképeit ahol felnőttem. A Havanna megítélése elég hát izé. Ami nekem az eszembe jutott róla: Úgy oldották meg a játszótereket, szánkozódombokat (igen csináltak ilyeneket) hogy a gyerekekkel ne kelljen átmenni az úton. Pedig az akkori forgalom hol volt a mostanitól! Emlékszem a nagy szánkózásokra ahogy a rengeteg gyerek csúszkál, maga a domb nem is látszik és mindenki türelmesen vár, hogy balesetmentesen csúszhasson. Nagyon szerettem ilyenkor az ablakban nézelődni, a nyolcadikról jól látszott minden. A bátrabbak a meredekebb oldalon mentek, ott messzebbre lehetett jutni. A lépcsőházi karácsonyozásokra ahol mi az ott lakó gyerekek összegyűltünk, mindenki vitt egy-két díszt, együtt feldíszítettük a lépcsőház karácsonyfáját. Utána játszottunk egy kicsit, majd mindenki ment haza ünnepelni. Amikor telente fellocsolták a játszótéri kis focipályát és lett belőle korcsolyapálya. A gyerekek várnak a hintára, csúszdára, mert olyan sokan vannak, vagyunk, hogy sorba kell állni, de valahogy sosincs veszekedés. Később nagyobb koromban, a barátnőimmel fel-alá sétáltunk a házak előtt és milyen szabadnak éreztük magunkat. Nyaranta összegyűltünk a pingpong asztaloknál nem számított ismerős-e, jöhetett bárki, beszélgetni, pingpongozni. Na meg persze a gumizás! Mennyire más volt akkor a világ! 30 éve volt!

2012. március 4., vasárnap

Egy szörnyű nap

A mai nap sehogyse akart sikerülni.Mindenki, beleértve engem is nyűgös, hisztis volt. Még Bendegúz is, aki egyébként maga a megtestesült nyugalom, egész nap nyafogott, sírdogált, nem találta a helyét. Egyedül Félix volt az aki eljátszott magában az udvaron, mintha ott sem lett volna.A nagyobbak annak ellenére, hogy szépen sütött a nap és a szél sem fújt túl erősen folyton-folyvást be akartak jönni! Ha viszont pocsék idő van kint, alig lehet benntartani őket.Ki érti ezt?

2012. február 27., hétfő

Ruha

Végre úrrá lettem a ruhák okozta káoszon! Jó pár napja gyűlt a tisztaruhahalom a varrógépen és most elpakoltam őket. Bár közel sem végeztem, hiszen mindig újratermelődik, akár a koszos ruhák, akár a mosogatnivaló. Valamikor mostanában neki kellene állni az évszakváltásnál megszokott ruhaválogatásnak is. Nagyjából tudom kinek milyen ruhákat kell vennem, még szerencse, hogy találtam Nagykátán egy nagyon jó turkálót, így  körül tudok ott nézni.Sokszor gondolkozom rajta mi a jobb megoldás, új ruhákat venni, avagy használtat.Használt ruhákat interneten csak úgy, ha vásárlás előtt meg tudom nézni. Vagy megbízható forrásból. Vagy turkálóból. Igazán azért vagyok a használt ruhák híve, mert ha megveszem, akkor jó állapotban van. Ha jó állapotban van valószínűleg a minősége is jó. Jó lesz ruhákat válogatni, mert szeretek a gyerekeknek vásárolgatni! Ráadásul, nem tudok elégszer örülni a tavasznak, végre itt van!

2012. február 25., szombat

Táblajáték verseny

Tegnap a Szabrina táblajáték versenyen volt. Minden évfolyamból egy gyerek mehetett és a negyedikesek közül ő lett kiválasztva.Mancala, reversi,malom, malacfogó és hasonló logikai gondolkodást fejlesztő játékokat játszottak. Bár nem nyert semmit, kapott egy emléklapot, egy egész napos programon vett részt, ráadásul iskolába sem kellett mennie. Kell ennél több egy tízévesnek? (ha valamelyik játék nevét rosszul írtam bocsi)

2012. február 22., szerda

Alvások

 Olyan két hete lehet, hogy a Bendegúz átalussza az éjszakát. Este kilenckor megetetem, leteszem és reggel hatig alszik. Eleinte furcsa volt nagyon, többször felkeltem ellenőrizni minden rendben van-e (konkrétan lélegzik-e), de mostanra megszoktam. Nagyon hiányzik azért mellölem az a szuszogó kis csomag, de hiszem, hogy mindkettőnknek kényelmesebb, pihentetőbb így. Azért is furcsa, metr a Gábor volt az utolsó aki a saját ágyában aludt, a Csabi és a Félix sokáig mellettem. Velük úgy éreztem együtt kell aludnunk, noha ez inkább az én igényem volt, nem az övék. Sok dilemmát okozott nekem a terhesség alatti szoros szimbiózis feloldása. Vagyis, hogyan "távolodjak" tőle, anélkül, hogy sérülne? Én Bendegúzt egyszerűen most lefektettem a kiságyba, ha éjjel felkelt onnantól velem aludt, ha nem maradt az ágyában. Most már marad az ágyában.
 A Félix viszont elég gyakran nálunk köt ki éjszakánként és mivel nem jön magától, át kell hozni őt a gyerekszobából. Elég fárasztó, igazán leszokhatna már róla! Na igen, így jár aki maga mellé szoktatja a gyereket!
A nagyobbak már nem jönnek, csak nagy ritkán egy-egy rémálom hatására, de általában visszaküldöm őket az ágyukba. Ha nagyon megijednek, akkor maradhatnak természetesen, de alapjáraton ők már nem jöhetnek és nem is jönnek.
A legnagyobbak már úgy és akkor alszanak ahogy nekik tetszik.Olvashatnak, játszhatnak a telefonon, vagy akár netezhetnek, csak annyi a kikötésem, hogy nem kelthetik fel a kisebbeket azzal amit csinálnak. Egyszer volt, hogy beengedtem őket a szobájukba filmet nézi a laptopon. A Félixet valószínűleg zavarta a hang, még akkor is ha alig hallatszott és ahogy próbált minél messzebbre húzódni tőle, leesett az ágyról. Előtte sem és azóta sem történt ilyesmi. Azóta bármit csinálnak, csak hang nélkül tehetik.

2012. február 19., vasárnap

Beköszöntött hozzánk a dackorszak!Még egyáltalán nem vészes a helyzet, de vannak próbálkozásai Félixnek. Újabban verekszik, ez még nem meglepő, mert a tesóival sokat bunyóznak, de amikor ráüt az apjára vigyorogva lesi a hatást. Nagyon édes és nekem is rosszul esik, hogy le kell állítanom, de ha most összepuszilgatom, milyen édes, azt fogja hinni szabad. Van olyan is amikor a fáradságtól nem tudva magáról kezd el csapkodni akit ér. Ilyenkor teljesen mindegy mit csinálok, keserves zokogás a válasz. Általában magamhoz ölelem, annak ellenére  hogy hevesen tiltakozik, de hamar megnyugszik és onnantól levakarhatatlan.
Nagyon szeret kint játszani és nagyon nem szeret bejönni. Az elmúlt pár hét zord időjárása miatt ritkán mentünk ki, akkor is inkább a nagyokkal küldtem. Ők már tíz perc múlva bejöttek volna, ha Félixet sikerült volna becsalogatni. Eljött az ajtóig, ott sarkon fordult, közölte, hogy motor tütű és ment tovább motorozni. Kedvenc elfoglaltságának (baromfinézegetés) nem tudott hódolni, mert azok ki se dugták a csőrüket a hidegbe.
Tetszik ahogy egyre jobban érvényt szerez az akaratának, legyen szó a piros kisautóról, vagy a legjobb helyről tévézés közben. Igazi huncut menőmanó!

2012. február 17., péntek

Én

Mostanában sokat gondolkozom azon, vajon milyennek látnak mások.A gyerekeim tudom szigorúnak, mondták. A tágabb család egyszerűen hülyének gondol, mégpedig a gyerekek száma miatt. A férjem szeret, minden tulajdonságomat ezen a szemüvegen keresztül nézi. Kívül állókkal mostanában egyáltalán nincs kapcsolatom, maximum a postással beszélek három szót, ha ajánlott levelet hoz. Pedig mostanában jó lenne ha valaki aki eléggé ismer ehhez objektív véleményt mondana rólam. Hátha találna bennem néhány jó tulajdonságot is. Pillanatnyilag nagyon nem szeretem magamat és keresem kutatom a kiutat, de nincs. Kikocsnál olvastam a nagycsaládos egyesületről, törtem a fejem mit is csinálhatnék a helyi csoportban, a dolog szépséghibája, hogy nagycsaládok hiányában most oszlott fel. A Bendegúz még túl kicsi is ahhoz, hogy ilyen időben rángassam, várnom kell tavaszig. Akkor könnyebb lesz már, mert mehetünk kirándulni, mindenfelé, terveim már vannak.Mostanában nagyon rákattantam a továbbtanulásra. Túlságosan régóta vagyok itthol és most jutottam el odáig, hogy tanuljak még. Ősszel, ha még lesz rá lehetőség szeretnék továbbtanulni.Gondolkodom a tanári diplomán, de a mostani körülmények között nem tudom megvalósítható-e. Bár ez csak öt év múlva lesz aktuális, addig sok minden változhat. Nagyon vicces lesz egy ötvenéves kezdő tanár, ill tanító. Hihetetlenül semminek érzem magam a semmi iskolámmal! Hibáztathatom a szüleimet, mert nem noszogattak, de akkoriban mással voltak elfoglalva és nekem sem volt igényem a tanulásra. Jó ötletnek tűnt családot alapítani, azután elindult a lavina.
Elég össze-visszára sikeredett ez a bejegyzés, de legalább jobb lett a hangulatom és abbahagytam a "talpam rágását" is.

2012. február 14., kedd

Úgy tűnik végre vége a nagyonhidegnek! Valójában nincs bajom a hideggel, főleg télen, de én már a tavaszra készültem lélekben, ezért esett nagyon rosszul.Ráadásul pont a leghidegbb időben volt a legrosszabb fánk, igazán fel sem tudtuk melegíteni a házat. Szeretek télen is rövidujjú pólót hordani, most kellett a pulóver. De most már vége! A hónap végére plusz 6 fokot ígértek, remélem be is tartják!:))
Lélekben már igencsak a kertet tervezgetem, mit hova ültetek, hogyan teszem kellemesebbé az udvart a gyerekeknek és magamnak. Elképzeléseim vannak, bár a végleges formáig valószínűleg sokszor változtatok még. Ha sikerül Jóskának elhoznia egy kábeldobot, megvan a kerti asztalunk. Beburkoljuk linóleummal:((, vagy ha kitalálunk valami temészetesebbet, akkor azzal, máris tökéletes. Veszünk hozzá egy hatalmas napernyőt, a közepén levő lyukba rögzítjük és télen csak össze kell csukni, nem kell elpakolászni sehova. Szeretnék árnyas lugasokat, hogy a gyerekek egész nap kint lehessenek, ne kergesse be őket a meleg és a tűző nap. A lgnagyobb álmom az udvar közepén egy hatalmas diófa kb ötven év múlva valósul meg. Nálunk ugyanis a kert végébe ültették annak idején.:((  Sokat kell még tennünk azért, hogy kialakuljon az a ház ami a nagybetűs OTTHON, de hát előttünk az egész élet és nem sietünk sehová!

2012. február 3., péntek

                                                     Krisztián és Attila

 Nagyon furcsa érzés, hogy ekkora gyerekeim vannak!Ma volt a szalagavatójuk,innentől kezdve egyre közelebb kerülnek a valódi felnőttséghez.Igazán élesben akkor kezdik el a saját élet ha el is költöznek, de lassan vége a gondtalan diákéveknek.Kíváncsian várom milyen felnőttek lesznek.
 .Már most látszik az Attilán az a nyugalom, ami később fog a természetében kiteljesedni. Nehezen mozdul ki a komfortzónájából,sőt  magától ki se néz onnan.Ugyanakkor nem lusta, az elmúlt két évben az iskola és gyakorlat mellett hétvégenként dolgozni járt, hogy kiegészítse az ösztöndíját.Remélem megtalálja azt a munkahelyet, ahol jól érzi magát és a képességei maradéktalanul ki tudnak bontakozni.Jó lenne ha továbbképezné magát, így tágulnának a lehetőségei, megteremthetné azokat a feltételeket amik teljesen kézenfekvők (lakás,megfelelő és megfelelően fizetett munka) a családalapításhoz.
  A Krisztián természete teljesen a bátyjáé ellentéte.Ő még egyáltalán nem vetkőzte le a kamaszkor bohóságait, mondhatni egy vicces fiú.Ez nem baj, hiszen a 18. év csak jogilag tesz felnőtté, valójában a felnőttség egy folyamat, ami körülbelül nála most kezdődik el.Legalábbis remélem.Nemtudom elképzelni, felnőtt, dolgozó emberként, aki egy családról gondoskodik.Valószínűleg később is megmarad a szertelensége, a lazasága, ami igen szórakoztatóvá teszi és én pont ezért aggódom miatta.De hát én túl sokra becsülöm a komolyságot, túlságosan is és a szeretetre méltó szertelensége ellenére simán lehet belőle felelősségteljes, dolgozó ember és családfő.


                                           A barátnőikkel, Fruzsival és Szintivel

2012. február 1., szerda

Ahogy nő Bendegúz egyre több időt követel magának.Most már sokkal kevésbé hajlandó egyedül játszani, egyre inkább alakul az igénye a társas kapcsolatok iránt.Szeret köztünk lenni, nem kell feltétlenül vele foglalkozni, csak velünk akar lenni.Nálam is most jött el az az időszak, amikor is egyre jobban a családunk része lesz.Eddig "egy kisbaba" volt, aki a mienk, most alakul Bendegúzzá aki már valóban egy szuverén egyéniség.
  Félix viszont kezd anyás lenni.Egyszerűen csak velem hajlandó elaludni, holott eddig az apja volt a favorit.Szerencsére más tekintetben elfogadja az apja segítségét, elég nehéz dolgom lenne, ha szoptatás közben kellene bilire ültetnem.Elég random módon kéretszkedik bilire, még arra sem sikerült rájönnöm, az ingert ismeri fel, vagy csak azt, hogy jön a kaka.Gyanítom inkább az utóbbi.Ideje van bőven, ha lassan is de haladunk.
  Kivéve a Csabit.Vele kapcsolatban az az érzésem egy helyben toporgunk.Értem én, olyan nagyon érzékeny, hogy a legkisebb fusztráció (amiből akad bőven) kiborítja, de muszáj neki alkalmazkodnia, nem várhatja el, hogy az egész család alkalmazkodjon őhozzá.Amíg kiemelten figyelek rá, ami azt jelenti, félszemem mindig rajta, hogy elkaphassam és leállíthassam, ha valamilyen vélt, vagy valós sérelmet akarna megtorolni,addig kezelhető.Azonban elég, ha valami olyanért rászólok, amit nem ő követett el, máris kitör a hurrikán és rugdossa a falat, toporzékol és zokogva hajtogatja "nem is csináltam semmit.Rengeteg szeretet van benne és nagyon nagy a szeretetigénye, olyannyira hogy szinte kielégíthetetlen.Szépen fejezi ki magát, lassan megfontolva minden szót meséli el a vele történteket.Iszonyú versenyszellem dúl benne,neki is mindent tudnia kell, amit a két évvel idősebb bátyja tud.Meg is tanul mindent.Így tudott három és félévesen biciklivel járni az óvodába.Egy nap gondolt egyet, kijelentette, ő márpedig mostantól biciklizik, következő hétfőn azzal is ment óvodába.Pár nap alatt megtanult kétkerekűzni, irányítani a biciklit, elindulni, megállni, az út szélén többé-kevésbé egyenesen menni.

2012. január 24., kedd

Bendegúz és a Félix ma együtt fürödtek.Félixnek tetszett, folyamatosan puszilgatta Bendegúzt.Aztán gondolt egyet és nekiállt fröcskölni, pont ahogy a Csabival szokott.Szegény Bendegúzt nem hagyta belemerülni a sok víz nyújtotta élvezetbe.Félix játszani szeretett volna vele és ebben a helyzetben nem tudatosult benne, hogy talán ez kevésbé tetszik a kicsinek.Mindenesetre Bendegúz így is nagyon élvezte a sokvizes fürdést, így a kiskádnak felmondunk.Ő fog először fürödni egyedül utána sorban a többiek.
Bendegúz ma megkapta a kéthónapos oltását, remélem nem lázasodik be!
Túl vagyunk a félévi bizonyítványdömpingen!Az eredmények jók.
 Szabrina: négyes-ötös a bizonyítványa.Az ötösök jobbára a készségtárgyakból vannak, de a többi négyes is igen jó.Ja és az angol sajna hármas lett, amit nem is értek,mert egy hármasa van öt ötös mellé.Igaz az az egy hármas témazáró dolgozat lett, de ennyire felülírja az egész félévi munkáját?Nem értem, de valójában nem is
számít,hiszen én látom mire képes és szerencsére nem vette el a lelkesedését ez a jegy.
 Gábor: jó lett a bizonyítványa, matematikából, rajzból dicséretet kapott.Olvasást többet kellene gyakorolnia,nekem kellene kicsit erélyesebben buzdítani rá, ha már magától nem vesz könyvet a kezébe.Írás-nyelvtan: szépen ír, elképesztő helyesírással.Gyakorlatilag másolni se másol helyesen.
  Réka: az ő négyes-ötös bizonyítványa valóban az, ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
Azért emelem ki inkább a hibákat, hogy év végén lássam merre haladnak a gyerekek.Tisztában vagyok vele, igazán nem is bizonyítványt kapnak félévkor, inkább tájékoztatásul íródik a szülők felé.Még bőven van idő javítani a javítani valókon.

2012. január 13., péntek

Félix

Félix baba mostanában gyors fejlődésnek indult.Lassan már egyáltalán nem lehet babázni.Azt szeretem benne most a legjobban, ahogy megy a nagyobbak után.Autózik velük, megy ha kártyáznak, folyamatosan utánuk futkos.Látszik rajta már sokkal jobban érdekli a gyerektársaság, mint amennyire vonzó a mi babusgatásunk.
Örülök ennek a téli tavasznak, mert sokat tudunk kint játszani. Nagyon szeret kint lenni az udvaron és a tyúkokat nézni.csak áll és teljesen el van bűvölve tőlük.Mostanában viszont elkezdett félni.A kutyáktól mindig félt, most már a kakastól is, igaz tőlük csak akkor ha kukorékolnak.Ezt a félelmét csökkenti ha nincsenek kiengedve és mivel én sem szeretem kint látni őket, megvan a kifogás miért maradjanak a helyükön.Apukája ugyanis folyton kiengedné a baromfit, mondván jót tesz nekik.Ezt tudom de a terasznak és a járdának éés a cipők talpának nem tesz jót.
  Ha a Bendegúz nem akar elaludni esetleg tele torokból sírdogál a babakocsiban, elmegyünk sétálni.Nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, mert nincs járda az út mellett, kilencvennel száguldó, megrakott, pótkocsis teherautók pedig vannak az úton.Azért jó, hogy ha sétálunk elfárad, ebéd után könnyebb lefektetni.
  Kezd rátalálni az akaratára és ezt a tudomásunkra is hozza.Nagyon édes amikor nekiáll sikongatni, hátha mégis lehet.Az apjánál eleinte bevált, nálam sose és most már apuci is kezd átlátni a szitán.Leginkább a Verdák újbóli megnézésére próbál így rávenni, de azon az állásponton vagyok, hogy napi kétszer  bőven elég.
  

2012. január 7., szombat

Szeretem

Bendegúz holnap már hét hetes lesz és bennem nyoma sincs a megszokott türelmetlenségnek, mármint mikor fordul már meg, mikor lesz nagyobb, stb...Nyolcadszor is rácsodálkoztam az első mosolyra amivel megajándékozott bennünket.Bár eddig is rengeteget mosolygott, látszik most már a tudatosság is mögötte.
  Olyan nyugodt baba amilyenről idáig csak álmodtam, d mindig más babák voltak ilyenek.Szeret nézelődni, ismerkedni a környezetével, ráadásul remek az időérzéke.Ha közeledik a tíz óra nyugtalan lesz és amint elkezdem öltöztetni elönti a mosoly az arcocskáját és türelmesen várja a sétát.Hiába éhes ha tudja hamarosan enni kap türelmesen, sírás nélkül vár.Eddig a gyerekeim éhüket hangos követeléssel adták a tudtomra, ő meg csak vár és egy pillanat alatt elkezd szopizni ha megkapja a mellemet.
  Szeretem azokat a délelőttöket amikor hármasban vagyunk itthon, mint ahogy azt is szeretem amikor hazajönnek a nagyobbak az iskolából, óvodából.Jó nekem is és nekik is, hogy mindig tudják mi következik a napban, bár ezen a részén még van mit javítanom.
  Mostanában szinte naponta kerül szóba az iskolai ebédelés, illetve annak hiánya.Tavaly napközisek voltak, a Szabrina félévig, a Gábor kénytelen-kelletlen, az iskolai oszálybeosztás miatt, év végéig bírta.Most meg nemhogy ott szeretnének ebédelni, hanem a napköziért nyafognak.Ki érti ezt?
  A Csabi hazajövetelével a nyugalomnak vége.Akkora energiabomba és délutánra annyira elfárad, hogy mindenre robban.Ha valami nem tetszik neki (és miért is tetszene bármi?), kitör mint egy vulkán és szinte lehetetlen megnyugtatni.Viszont aludni nem hajlandó, nehogy kimaradjon valamiből, de hogy miből azt ő maga sem tudja.

2012. január 4., szerda

Kimondottan szerencsésnek érzem magam a gyerekek egészsége miatt. Majdnem minden terhességem mumusa volt az attól való félelem, hogy betegen születik a baba.Vagy szülés közben sérül meg.Az első három várandósság alatt olyan fiatal voltam még, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj lehet.Amikor az Attilát vártam, az orvos azt mondta a baba a 28. héten már életben marad.Ez a mondat annyira rögzült, hogy ha elértem a kritikus hetet, tőlem akár jöhettek is volna.Akkor azt gondoltam, ugyanolyanok lesznek mintha időre születnének, csak kisebbek.
  Később ha babát vártam alig vártam az ultrahang vizsgálatokat és csak akkor nyugodtam meg ha láttam épek egészségesek.Utána elszórakoztattam magam az azon való aggódással ,hogy szülés közben történik-e baj; hála istennek nem történt.
  A születésük után teljesen megnyugodtam, innen tudom kezelni a ritkán előforduló betegségeket.Számomra a szoptatás a biztosíték arra, hogy a legkisebb nem lesz beteg, mert én megvédem az anyatejjel, még ha nem is így van.A nagyobbaknak már van saját immunrendszerük, ami megvédi őket.
  Soha semmit nem sterilizáltam, nem tiltottam meg nekik, hogy koszosak legyenek és szívinfarktust sem kaptam ha homokot ettek.Bár ennek ártalmatlan volta a Budapesten akkoriban dívó szokás miatt, miszerint a játszótéri homokozó voltaképp kutyawc, erősen megkérdőjelezhető volt!De aztán vidékre költöztünk, lett saját homokozónk, ahova szívesen járnak a macskák.:) A csúcs az volt amikor a Csabi a kutya szájából szedte ki a kaját és azt ette.Ennek mondjuk annyira nem örültem, de ez a gyerek a mai napig csórja a kutyakaját, a különbség az, hogy most már a zacskóból eszi.
  Hálás vagyok az egészségükért, hálás, hogy megfázásnál komolyabb bajuk nagyon ritkán van és hálás vagyok, hogy alig-alig betegek!

2012. január 1., vasárnap

Most egy új év elején óhatatlanul visszatekintek az elmúlt évre.Mit hogyan gondoltam,éreztem,terveztem 2011-re.Például nem gondoltam, hogy egy újabb gyerekkel gazdagszik a családunk (bár talán szerettem volna?).Lelkiekben viszont  határozottan jót tett nekem.Sokkal összeszedettebb vagyok mint voltam, ez nagyon jót tesz az egész családnak.
  Lassan, lassan eljutok arra a szintre is ahol már tudom mit akarok kezdeni magammal, hogyan akarom élni az életemet. Lassan képes vagyok elengedni a negatív dolgokat az életemből, így azok nem húznak vissza folyamatosan. Tehát a 2011-es év a lelki felépülés éve volt, ami nem fejeződött be, még folyamatban van.
  2012-ben szellemileg szeretnék felépülni.Míg tavaly csak sodortattam magam az árral, amit azért tehettem meg, metr a férjem nagyon sokat átvállalt magára, ez az év a kemény munka éve lesz.Sok mindenen kell változtatnom, elsősorban magamon.Meg kell ölnöm magamban azt az ó embert akinek már nincs létjogosultsága az életemben, hogy megszülethessen az az új ember aki lenni szeretnék.