2012. január 24., kedd

Bendegúz és a Félix ma együtt fürödtek.Félixnek tetszett, folyamatosan puszilgatta Bendegúzt.Aztán gondolt egyet és nekiállt fröcskölni, pont ahogy a Csabival szokott.Szegény Bendegúzt nem hagyta belemerülni a sok víz nyújtotta élvezetbe.Félix játszani szeretett volna vele és ebben a helyzetben nem tudatosult benne, hogy talán ez kevésbé tetszik a kicsinek.Mindenesetre Bendegúz így is nagyon élvezte a sokvizes fürdést, így a kiskádnak felmondunk.Ő fog először fürödni egyedül utána sorban a többiek.
Bendegúz ma megkapta a kéthónapos oltását, remélem nem lázasodik be!
Túl vagyunk a félévi bizonyítványdömpingen!Az eredmények jók.
 Szabrina: négyes-ötös a bizonyítványa.Az ötösök jobbára a készségtárgyakból vannak, de a többi négyes is igen jó.Ja és az angol sajna hármas lett, amit nem is értek,mert egy hármasa van öt ötös mellé.Igaz az az egy hármas témazáró dolgozat lett, de ennyire felülírja az egész félévi munkáját?Nem értem, de valójában nem is
számít,hiszen én látom mire képes és szerencsére nem vette el a lelkesedését ez a jegy.
 Gábor: jó lett a bizonyítványa, matematikából, rajzból dicséretet kapott.Olvasást többet kellene gyakorolnia,nekem kellene kicsit erélyesebben buzdítani rá, ha már magától nem vesz könyvet a kezébe.Írás-nyelvtan: szépen ír, elképesztő helyesírással.Gyakorlatilag másolni se másol helyesen.
  Réka: az ő négyes-ötös bizonyítványa valóban az, ehhez nincs is mit hozzáfűzni.
Azért emelem ki inkább a hibákat, hogy év végén lássam merre haladnak a gyerekek.Tisztában vagyok vele, igazán nem is bizonyítványt kapnak félévkor, inkább tájékoztatásul íródik a szülők felé.Még bőven van idő javítani a javítani valókon.

2012. január 13., péntek

Félix

Félix baba mostanában gyors fejlődésnek indult.Lassan már egyáltalán nem lehet babázni.Azt szeretem benne most a legjobban, ahogy megy a nagyobbak után.Autózik velük, megy ha kártyáznak, folyamatosan utánuk futkos.Látszik rajta már sokkal jobban érdekli a gyerektársaság, mint amennyire vonzó a mi babusgatásunk.
Örülök ennek a téli tavasznak, mert sokat tudunk kint játszani. Nagyon szeret kint lenni az udvaron és a tyúkokat nézni.csak áll és teljesen el van bűvölve tőlük.Mostanában viszont elkezdett félni.A kutyáktól mindig félt, most már a kakastól is, igaz tőlük csak akkor ha kukorékolnak.Ezt a félelmét csökkenti ha nincsenek kiengedve és mivel én sem szeretem kint látni őket, megvan a kifogás miért maradjanak a helyükön.Apukája ugyanis folyton kiengedné a baromfit, mondván jót tesz nekik.Ezt tudom de a terasznak és a járdának éés a cipők talpának nem tesz jót.
  Ha a Bendegúz nem akar elaludni esetleg tele torokból sírdogál a babakocsiban, elmegyünk sétálni.Nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé, mert nincs járda az út mellett, kilencvennel száguldó, megrakott, pótkocsis teherautók pedig vannak az úton.Azért jó, hogy ha sétálunk elfárad, ebéd után könnyebb lefektetni.
  Kezd rátalálni az akaratára és ezt a tudomásunkra is hozza.Nagyon édes amikor nekiáll sikongatni, hátha mégis lehet.Az apjánál eleinte bevált, nálam sose és most már apuci is kezd átlátni a szitán.Leginkább a Verdák újbóli megnézésére próbál így rávenni, de azon az állásponton vagyok, hogy napi kétszer  bőven elég.
  

2012. január 7., szombat

Szeretem

Bendegúz holnap már hét hetes lesz és bennem nyoma sincs a megszokott türelmetlenségnek, mármint mikor fordul már meg, mikor lesz nagyobb, stb...Nyolcadszor is rácsodálkoztam az első mosolyra amivel megajándékozott bennünket.Bár eddig is rengeteget mosolygott, látszik most már a tudatosság is mögötte.
  Olyan nyugodt baba amilyenről idáig csak álmodtam, d mindig más babák voltak ilyenek.Szeret nézelődni, ismerkedni a környezetével, ráadásul remek az időérzéke.Ha közeledik a tíz óra nyugtalan lesz és amint elkezdem öltöztetni elönti a mosoly az arcocskáját és türelmesen várja a sétát.Hiába éhes ha tudja hamarosan enni kap türelmesen, sírás nélkül vár.Eddig a gyerekeim éhüket hangos követeléssel adták a tudtomra, ő meg csak vár és egy pillanat alatt elkezd szopizni ha megkapja a mellemet.
  Szeretem azokat a délelőttöket amikor hármasban vagyunk itthon, mint ahogy azt is szeretem amikor hazajönnek a nagyobbak az iskolából, óvodából.Jó nekem is és nekik is, hogy mindig tudják mi következik a napban, bár ezen a részén még van mit javítanom.
  Mostanában szinte naponta kerül szóba az iskolai ebédelés, illetve annak hiánya.Tavaly napközisek voltak, a Szabrina félévig, a Gábor kénytelen-kelletlen, az iskolai oszálybeosztás miatt, év végéig bírta.Most meg nemhogy ott szeretnének ebédelni, hanem a napköziért nyafognak.Ki érti ezt?
  A Csabi hazajövetelével a nyugalomnak vége.Akkora energiabomba és délutánra annyira elfárad, hogy mindenre robban.Ha valami nem tetszik neki (és miért is tetszene bármi?), kitör mint egy vulkán és szinte lehetetlen megnyugtatni.Viszont aludni nem hajlandó, nehogy kimaradjon valamiből, de hogy miből azt ő maga sem tudja.

2012. január 4., szerda

Kimondottan szerencsésnek érzem magam a gyerekek egészsége miatt. Majdnem minden terhességem mumusa volt az attól való félelem, hogy betegen születik a baba.Vagy szülés közben sérül meg.Az első három várandósság alatt olyan fiatal voltam még, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj lehet.Amikor az Attilát vártam, az orvos azt mondta a baba a 28. héten már életben marad.Ez a mondat annyira rögzült, hogy ha elértem a kritikus hetet, tőlem akár jöhettek is volna.Akkor azt gondoltam, ugyanolyanok lesznek mintha időre születnének, csak kisebbek.
  Később ha babát vártam alig vártam az ultrahang vizsgálatokat és csak akkor nyugodtam meg ha láttam épek egészségesek.Utána elszórakoztattam magam az azon való aggódással ,hogy szülés közben történik-e baj; hála istennek nem történt.
  A születésük után teljesen megnyugodtam, innen tudom kezelni a ritkán előforduló betegségeket.Számomra a szoptatás a biztosíték arra, hogy a legkisebb nem lesz beteg, mert én megvédem az anyatejjel, még ha nem is így van.A nagyobbaknak már van saját immunrendszerük, ami megvédi őket.
  Soha semmit nem sterilizáltam, nem tiltottam meg nekik, hogy koszosak legyenek és szívinfarktust sem kaptam ha homokot ettek.Bár ennek ártalmatlan volta a Budapesten akkoriban dívó szokás miatt, miszerint a játszótéri homokozó voltaképp kutyawc, erősen megkérdőjelezhető volt!De aztán vidékre költöztünk, lett saját homokozónk, ahova szívesen járnak a macskák.:) A csúcs az volt amikor a Csabi a kutya szájából szedte ki a kaját és azt ette.Ennek mondjuk annyira nem örültem, de ez a gyerek a mai napig csórja a kutyakaját, a különbség az, hogy most már a zacskóból eszi.
  Hálás vagyok az egészségükért, hálás, hogy megfázásnál komolyabb bajuk nagyon ritkán van és hálás vagyok, hogy alig-alig betegek!

2012. január 1., vasárnap

Most egy új év elején óhatatlanul visszatekintek az elmúlt évre.Mit hogyan gondoltam,éreztem,terveztem 2011-re.Például nem gondoltam, hogy egy újabb gyerekkel gazdagszik a családunk (bár talán szerettem volna?).Lelkiekben viszont  határozottan jót tett nekem.Sokkal összeszedettebb vagyok mint voltam, ez nagyon jót tesz az egész családnak.
  Lassan, lassan eljutok arra a szintre is ahol már tudom mit akarok kezdeni magammal, hogyan akarom élni az életemet. Lassan képes vagyok elengedni a negatív dolgokat az életemből, így azok nem húznak vissza folyamatosan. Tehát a 2011-es év a lelki felépülés éve volt, ami nem fejeződött be, még folyamatban van.
  2012-ben szellemileg szeretnék felépülni.Míg tavaly csak sodortattam magam az árral, amit azért tehettem meg, metr a férjem nagyon sokat átvállalt magára, ez az év a kemény munka éve lesz.Sok mindenen kell változtatnom, elsősorban magamon.Meg kell ölnöm magamban azt az ó embert akinek már nincs létjogosultsága az életemben, hogy megszülethessen az az új ember aki lenni szeretnék.