2012. január 4., szerda

Kimondottan szerencsésnek érzem magam a gyerekek egészsége miatt. Majdnem minden terhességem mumusa volt az attól való félelem, hogy betegen születik a baba.Vagy szülés közben sérül meg.Az első három várandósság alatt olyan fiatal voltam még, meg sem fordult a fejemben, hogy bármi baj lehet.Amikor az Attilát vártam, az orvos azt mondta a baba a 28. héten már életben marad.Ez a mondat annyira rögzült, hogy ha elértem a kritikus hetet, tőlem akár jöhettek is volna.Akkor azt gondoltam, ugyanolyanok lesznek mintha időre születnének, csak kisebbek.
  Később ha babát vártam alig vártam az ultrahang vizsgálatokat és csak akkor nyugodtam meg ha láttam épek egészségesek.Utána elszórakoztattam magam az azon való aggódással ,hogy szülés közben történik-e baj; hála istennek nem történt.
  A születésük után teljesen megnyugodtam, innen tudom kezelni a ritkán előforduló betegségeket.Számomra a szoptatás a biztosíték arra, hogy a legkisebb nem lesz beteg, mert én megvédem az anyatejjel, még ha nem is így van.A nagyobbaknak már van saját immunrendszerük, ami megvédi őket.
  Soha semmit nem sterilizáltam, nem tiltottam meg nekik, hogy koszosak legyenek és szívinfarktust sem kaptam ha homokot ettek.Bár ennek ártalmatlan volta a Budapesten akkoriban dívó szokás miatt, miszerint a játszótéri homokozó voltaképp kutyawc, erősen megkérdőjelezhető volt!De aztán vidékre költöztünk, lett saját homokozónk, ahova szívesen járnak a macskák.:) A csúcs az volt amikor a Csabi a kutya szájából szedte ki a kaját és azt ette.Ennek mondjuk annyira nem örültem, de ez a gyerek a mai napig csórja a kutyakaját, a különbség az, hogy most már a zacskóból eszi.
  Hálás vagyok az egészségükért, hálás, hogy megfázásnál komolyabb bajuk nagyon ritkán van és hálás vagyok, hogy alig-alig betegek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése