2012. január 7., szombat

Szeretem

Bendegúz holnap már hét hetes lesz és bennem nyoma sincs a megszokott türelmetlenségnek, mármint mikor fordul már meg, mikor lesz nagyobb, stb...Nyolcadszor is rácsodálkoztam az első mosolyra amivel megajándékozott bennünket.Bár eddig is rengeteget mosolygott, látszik most már a tudatosság is mögötte.
  Olyan nyugodt baba amilyenről idáig csak álmodtam, d mindig más babák voltak ilyenek.Szeret nézelődni, ismerkedni a környezetével, ráadásul remek az időérzéke.Ha közeledik a tíz óra nyugtalan lesz és amint elkezdem öltöztetni elönti a mosoly az arcocskáját és türelmesen várja a sétát.Hiába éhes ha tudja hamarosan enni kap türelmesen, sírás nélkül vár.Eddig a gyerekeim éhüket hangos követeléssel adták a tudtomra, ő meg csak vár és egy pillanat alatt elkezd szopizni ha megkapja a mellemet.
  Szeretem azokat a délelőttöket amikor hármasban vagyunk itthon, mint ahogy azt is szeretem amikor hazajönnek a nagyobbak az iskolából, óvodából.Jó nekem is és nekik is, hogy mindig tudják mi következik a napban, bár ezen a részén még van mit javítanom.
  Mostanában szinte naponta kerül szóba az iskolai ebédelés, illetve annak hiánya.Tavaly napközisek voltak, a Szabrina félévig, a Gábor kénytelen-kelletlen, az iskolai oszálybeosztás miatt, év végéig bírta.Most meg nemhogy ott szeretnének ebédelni, hanem a napköziért nyafognak.Ki érti ezt?
  A Csabi hazajövetelével a nyugalomnak vége.Akkora energiabomba és délutánra annyira elfárad, hogy mindenre robban.Ha valami nem tetszik neki (és miért is tetszene bármi?), kitör mint egy vulkán és szinte lehetetlen megnyugtatni.Viszont aludni nem hajlandó, nehogy kimaradjon valamiből, de hogy miből azt ő maga sem tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése