2012. február 27., hétfő

Ruha

Végre úrrá lettem a ruhák okozta káoszon! Jó pár napja gyűlt a tisztaruhahalom a varrógépen és most elpakoltam őket. Bár közel sem végeztem, hiszen mindig újratermelődik, akár a koszos ruhák, akár a mosogatnivaló. Valamikor mostanában neki kellene állni az évszakváltásnál megszokott ruhaválogatásnak is. Nagyjából tudom kinek milyen ruhákat kell vennem, még szerencse, hogy találtam Nagykátán egy nagyon jó turkálót, így  körül tudok ott nézni.Sokszor gondolkozom rajta mi a jobb megoldás, új ruhákat venni, avagy használtat.Használt ruhákat interneten csak úgy, ha vásárlás előtt meg tudom nézni. Vagy megbízható forrásból. Vagy turkálóból. Igazán azért vagyok a használt ruhák híve, mert ha megveszem, akkor jó állapotban van. Ha jó állapotban van valószínűleg a minősége is jó. Jó lesz ruhákat válogatni, mert szeretek a gyerekeknek vásárolgatni! Ráadásul, nem tudok elégszer örülni a tavasznak, végre itt van!

2012. február 25., szombat

Táblajáték verseny

Tegnap a Szabrina táblajáték versenyen volt. Minden évfolyamból egy gyerek mehetett és a negyedikesek közül ő lett kiválasztva.Mancala, reversi,malom, malacfogó és hasonló logikai gondolkodást fejlesztő játékokat játszottak. Bár nem nyert semmit, kapott egy emléklapot, egy egész napos programon vett részt, ráadásul iskolába sem kellett mennie. Kell ennél több egy tízévesnek? (ha valamelyik játék nevét rosszul írtam bocsi)

2012. február 22., szerda

Alvások

 Olyan két hete lehet, hogy a Bendegúz átalussza az éjszakát. Este kilenckor megetetem, leteszem és reggel hatig alszik. Eleinte furcsa volt nagyon, többször felkeltem ellenőrizni minden rendben van-e (konkrétan lélegzik-e), de mostanra megszoktam. Nagyon hiányzik azért mellölem az a szuszogó kis csomag, de hiszem, hogy mindkettőnknek kényelmesebb, pihentetőbb így. Azért is furcsa, metr a Gábor volt az utolsó aki a saját ágyában aludt, a Csabi és a Félix sokáig mellettem. Velük úgy éreztem együtt kell aludnunk, noha ez inkább az én igényem volt, nem az övék. Sok dilemmát okozott nekem a terhesség alatti szoros szimbiózis feloldása. Vagyis, hogyan "távolodjak" tőle, anélkül, hogy sérülne? Én Bendegúzt egyszerűen most lefektettem a kiságyba, ha éjjel felkelt onnantól velem aludt, ha nem maradt az ágyában. Most már marad az ágyában.
 A Félix viszont elég gyakran nálunk köt ki éjszakánként és mivel nem jön magától, át kell hozni őt a gyerekszobából. Elég fárasztó, igazán leszokhatna már róla! Na igen, így jár aki maga mellé szoktatja a gyereket!
A nagyobbak már nem jönnek, csak nagy ritkán egy-egy rémálom hatására, de általában visszaküldöm őket az ágyukba. Ha nagyon megijednek, akkor maradhatnak természetesen, de alapjáraton ők már nem jöhetnek és nem is jönnek.
A legnagyobbak már úgy és akkor alszanak ahogy nekik tetszik.Olvashatnak, játszhatnak a telefonon, vagy akár netezhetnek, csak annyi a kikötésem, hogy nem kelthetik fel a kisebbeket azzal amit csinálnak. Egyszer volt, hogy beengedtem őket a szobájukba filmet nézi a laptopon. A Félixet valószínűleg zavarta a hang, még akkor is ha alig hallatszott és ahogy próbált minél messzebbre húzódni tőle, leesett az ágyról. Előtte sem és azóta sem történt ilyesmi. Azóta bármit csinálnak, csak hang nélkül tehetik.

2012. február 19., vasárnap

Beköszöntött hozzánk a dackorszak!Még egyáltalán nem vészes a helyzet, de vannak próbálkozásai Félixnek. Újabban verekszik, ez még nem meglepő, mert a tesóival sokat bunyóznak, de amikor ráüt az apjára vigyorogva lesi a hatást. Nagyon édes és nekem is rosszul esik, hogy le kell állítanom, de ha most összepuszilgatom, milyen édes, azt fogja hinni szabad. Van olyan is amikor a fáradságtól nem tudva magáról kezd el csapkodni akit ér. Ilyenkor teljesen mindegy mit csinálok, keserves zokogás a válasz. Általában magamhoz ölelem, annak ellenére  hogy hevesen tiltakozik, de hamar megnyugszik és onnantól levakarhatatlan.
Nagyon szeret kint játszani és nagyon nem szeret bejönni. Az elmúlt pár hét zord időjárása miatt ritkán mentünk ki, akkor is inkább a nagyokkal küldtem. Ők már tíz perc múlva bejöttek volna, ha Félixet sikerült volna becsalogatni. Eljött az ajtóig, ott sarkon fordult, közölte, hogy motor tütű és ment tovább motorozni. Kedvenc elfoglaltságának (baromfinézegetés) nem tudott hódolni, mert azok ki se dugták a csőrüket a hidegbe.
Tetszik ahogy egyre jobban érvényt szerez az akaratának, legyen szó a piros kisautóról, vagy a legjobb helyről tévézés közben. Igazi huncut menőmanó!

2012. február 17., péntek

Én

Mostanában sokat gondolkozom azon, vajon milyennek látnak mások.A gyerekeim tudom szigorúnak, mondták. A tágabb család egyszerűen hülyének gondol, mégpedig a gyerekek száma miatt. A férjem szeret, minden tulajdonságomat ezen a szemüvegen keresztül nézi. Kívül állókkal mostanában egyáltalán nincs kapcsolatom, maximum a postással beszélek három szót, ha ajánlott levelet hoz. Pedig mostanában jó lenne ha valaki aki eléggé ismer ehhez objektív véleményt mondana rólam. Hátha találna bennem néhány jó tulajdonságot is. Pillanatnyilag nagyon nem szeretem magamat és keresem kutatom a kiutat, de nincs. Kikocsnál olvastam a nagycsaládos egyesületről, törtem a fejem mit is csinálhatnék a helyi csoportban, a dolog szépséghibája, hogy nagycsaládok hiányában most oszlott fel. A Bendegúz még túl kicsi is ahhoz, hogy ilyen időben rángassam, várnom kell tavaszig. Akkor könnyebb lesz már, mert mehetünk kirándulni, mindenfelé, terveim már vannak.Mostanában nagyon rákattantam a továbbtanulásra. Túlságosan régóta vagyok itthol és most jutottam el odáig, hogy tanuljak még. Ősszel, ha még lesz rá lehetőség szeretnék továbbtanulni.Gondolkodom a tanári diplomán, de a mostani körülmények között nem tudom megvalósítható-e. Bár ez csak öt év múlva lesz aktuális, addig sok minden változhat. Nagyon vicces lesz egy ötvenéves kezdő tanár, ill tanító. Hihetetlenül semminek érzem magam a semmi iskolámmal! Hibáztathatom a szüleimet, mert nem noszogattak, de akkoriban mással voltak elfoglalva és nekem sem volt igényem a tanulásra. Jó ötletnek tűnt családot alapítani, azután elindult a lavina.
Elég össze-visszára sikeredett ez a bejegyzés, de legalább jobb lett a hangulatom és abbahagytam a "talpam rágását" is.

2012. február 14., kedd

Úgy tűnik végre vége a nagyonhidegnek! Valójában nincs bajom a hideggel, főleg télen, de én már a tavaszra készültem lélekben, ezért esett nagyon rosszul.Ráadásul pont a leghidegbb időben volt a legrosszabb fánk, igazán fel sem tudtuk melegíteni a házat. Szeretek télen is rövidujjú pólót hordani, most kellett a pulóver. De most már vége! A hónap végére plusz 6 fokot ígértek, remélem be is tartják!:))
Lélekben már igencsak a kertet tervezgetem, mit hova ültetek, hogyan teszem kellemesebbé az udvart a gyerekeknek és magamnak. Elképzeléseim vannak, bár a végleges formáig valószínűleg sokszor változtatok még. Ha sikerül Jóskának elhoznia egy kábeldobot, megvan a kerti asztalunk. Beburkoljuk linóleummal:((, vagy ha kitalálunk valami temészetesebbet, akkor azzal, máris tökéletes. Veszünk hozzá egy hatalmas napernyőt, a közepén levő lyukba rögzítjük és télen csak össze kell csukni, nem kell elpakolászni sehova. Szeretnék árnyas lugasokat, hogy a gyerekek egész nap kint lehessenek, ne kergesse be őket a meleg és a tűző nap. A lgnagyobb álmom az udvar közepén egy hatalmas diófa kb ötven év múlva valósul meg. Nálunk ugyanis a kert végébe ültették annak idején.:((  Sokat kell még tennünk azért, hogy kialakuljon az a ház ami a nagybetűs OTTHON, de hát előttünk az egész élet és nem sietünk sehová!

2012. február 3., péntek

                                                     Krisztián és Attila

 Nagyon furcsa érzés, hogy ekkora gyerekeim vannak!Ma volt a szalagavatójuk,innentől kezdve egyre közelebb kerülnek a valódi felnőttséghez.Igazán élesben akkor kezdik el a saját élet ha el is költöznek, de lassan vége a gondtalan diákéveknek.Kíváncsian várom milyen felnőttek lesznek.
 .Már most látszik az Attilán az a nyugalom, ami később fog a természetében kiteljesedni. Nehezen mozdul ki a komfortzónájából,sőt  magától ki se néz onnan.Ugyanakkor nem lusta, az elmúlt két évben az iskola és gyakorlat mellett hétvégenként dolgozni járt, hogy kiegészítse az ösztöndíját.Remélem megtalálja azt a munkahelyet, ahol jól érzi magát és a képességei maradéktalanul ki tudnak bontakozni.Jó lenne ha továbbképezné magát, így tágulnának a lehetőségei, megteremthetné azokat a feltételeket amik teljesen kézenfekvők (lakás,megfelelő és megfelelően fizetett munka) a családalapításhoz.
  A Krisztián természete teljesen a bátyjáé ellentéte.Ő még egyáltalán nem vetkőzte le a kamaszkor bohóságait, mondhatni egy vicces fiú.Ez nem baj, hiszen a 18. év csak jogilag tesz felnőtté, valójában a felnőttség egy folyamat, ami körülbelül nála most kezdődik el.Legalábbis remélem.Nemtudom elképzelni, felnőtt, dolgozó emberként, aki egy családról gondoskodik.Valószínűleg később is megmarad a szertelensége, a lazasága, ami igen szórakoztatóvá teszi és én pont ezért aggódom miatta.De hát én túl sokra becsülöm a komolyságot, túlságosan is és a szeretetre méltó szertelensége ellenére simán lehet belőle felelősségteljes, dolgozó ember és családfő.


                                           A barátnőikkel, Fruzsival és Szintivel

2012. február 1., szerda

Ahogy nő Bendegúz egyre több időt követel magának.Most már sokkal kevésbé hajlandó egyedül játszani, egyre inkább alakul az igénye a társas kapcsolatok iránt.Szeret köztünk lenni, nem kell feltétlenül vele foglalkozni, csak velünk akar lenni.Nálam is most jött el az az időszak, amikor is egyre jobban a családunk része lesz.Eddig "egy kisbaba" volt, aki a mienk, most alakul Bendegúzzá aki már valóban egy szuverén egyéniség.
  Félix viszont kezd anyás lenni.Egyszerűen csak velem hajlandó elaludni, holott eddig az apja volt a favorit.Szerencsére más tekintetben elfogadja az apja segítségét, elég nehéz dolgom lenne, ha szoptatás közben kellene bilire ültetnem.Elég random módon kéretszkedik bilire, még arra sem sikerült rájönnöm, az ingert ismeri fel, vagy csak azt, hogy jön a kaka.Gyanítom inkább az utóbbi.Ideje van bőven, ha lassan is de haladunk.
  Kivéve a Csabit.Vele kapcsolatban az az érzésem egy helyben toporgunk.Értem én, olyan nagyon érzékeny, hogy a legkisebb fusztráció (amiből akad bőven) kiborítja, de muszáj neki alkalmazkodnia, nem várhatja el, hogy az egész család alkalmazkodjon őhozzá.Amíg kiemelten figyelek rá, ami azt jelenti, félszemem mindig rajta, hogy elkaphassam és leállíthassam, ha valamilyen vélt, vagy valós sérelmet akarna megtorolni,addig kezelhető.Azonban elég, ha valami olyanért rászólok, amit nem ő követett el, máris kitör a hurrikán és rugdossa a falat, toporzékol és zokogva hajtogatja "nem is csináltam semmit.Rengeteg szeretet van benne és nagyon nagy a szeretetigénye, olyannyira hogy szinte kielégíthetetlen.Szépen fejezi ki magát, lassan megfontolva minden szót meséli el a vele történteket.Iszonyú versenyszellem dúl benne,neki is mindent tudnia kell, amit a két évvel idősebb bátyja tud.Meg is tanul mindent.Így tudott három és félévesen biciklivel járni az óvodába.Egy nap gondolt egyet, kijelentette, ő márpedig mostantól biciklizik, következő hétfőn azzal is ment óvodába.Pár nap alatt megtanult kétkerekűzni, irányítani a biciklit, elindulni, megállni, az út szélén többé-kevésbé egyenesen menni.