2012. február 19., vasárnap

Beköszöntött hozzánk a dackorszak!Még egyáltalán nem vészes a helyzet, de vannak próbálkozásai Félixnek. Újabban verekszik, ez még nem meglepő, mert a tesóival sokat bunyóznak, de amikor ráüt az apjára vigyorogva lesi a hatást. Nagyon édes és nekem is rosszul esik, hogy le kell állítanom, de ha most összepuszilgatom, milyen édes, azt fogja hinni szabad. Van olyan is amikor a fáradságtól nem tudva magáról kezd el csapkodni akit ér. Ilyenkor teljesen mindegy mit csinálok, keserves zokogás a válasz. Általában magamhoz ölelem, annak ellenére  hogy hevesen tiltakozik, de hamar megnyugszik és onnantól levakarhatatlan.
Nagyon szeret kint játszani és nagyon nem szeret bejönni. Az elmúlt pár hét zord időjárása miatt ritkán mentünk ki, akkor is inkább a nagyokkal küldtem. Ők már tíz perc múlva bejöttek volna, ha Félixet sikerült volna becsalogatni. Eljött az ajtóig, ott sarkon fordult, közölte, hogy motor tütű és ment tovább motorozni. Kedvenc elfoglaltságának (baromfinézegetés) nem tudott hódolni, mert azok ki se dugták a csőrüket a hidegbe.
Tetszik ahogy egyre jobban érvényt szerez az akaratának, legyen szó a piros kisautóról, vagy a legjobb helyről tévézés közben. Igazi huncut menőmanó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése