2012. február 3., péntek

                                                     Krisztián és Attila

 Nagyon furcsa érzés, hogy ekkora gyerekeim vannak!Ma volt a szalagavatójuk,innentől kezdve egyre közelebb kerülnek a valódi felnőttséghez.Igazán élesben akkor kezdik el a saját élet ha el is költöznek, de lassan vége a gondtalan diákéveknek.Kíváncsian várom milyen felnőttek lesznek.
 .Már most látszik az Attilán az a nyugalom, ami később fog a természetében kiteljesedni. Nehezen mozdul ki a komfortzónájából,sőt  magától ki se néz onnan.Ugyanakkor nem lusta, az elmúlt két évben az iskola és gyakorlat mellett hétvégenként dolgozni járt, hogy kiegészítse az ösztöndíját.Remélem megtalálja azt a munkahelyet, ahol jól érzi magát és a képességei maradéktalanul ki tudnak bontakozni.Jó lenne ha továbbképezné magát, így tágulnának a lehetőségei, megteremthetné azokat a feltételeket amik teljesen kézenfekvők (lakás,megfelelő és megfelelően fizetett munka) a családalapításhoz.
  A Krisztián természete teljesen a bátyjáé ellentéte.Ő még egyáltalán nem vetkőzte le a kamaszkor bohóságait, mondhatni egy vicces fiú.Ez nem baj, hiszen a 18. év csak jogilag tesz felnőtté, valójában a felnőttség egy folyamat, ami körülbelül nála most kezdődik el.Legalábbis remélem.Nemtudom elképzelni, felnőtt, dolgozó emberként, aki egy családról gondoskodik.Valószínűleg később is megmarad a szertelensége, a lazasága, ami igen szórakoztatóvá teszi és én pont ezért aggódom miatta.De hát én túl sokra becsülöm a komolyságot, túlságosan is és a szeretetre méltó szertelensége ellenére simán lehet belőle felelősségteljes, dolgozó ember és családfő.


                                           A barátnőikkel, Fruzsival és Szintivel

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése