2012. március 13., kedd

Gyerekszáj

Gábor: - Ha lesz csajom, gumit fogok venni, mert nem akarok gyereket!
Milyen előrelátó, még csak nyolc éves!
Mire jó két felnőtt báty!

2012. március 11., vasárnap

Betegek

Bár azt hittem ezt a telet betegség nélkül megússzuk, végül csak leterítette a két kicsit is. A nagyobbak "betegsége" nem számít, mert megfázáson kívül nem szokott bajuk lenni. A Félix kapott a szülinapjára egy torokgyulladást, Bendegúz pedig hörghurutot. A felírt gyógyszert beadni a Félixnek kész erőpróba, mert hiába a jó íz, a fiatalúr nem és nem hajlandó bevenni.Ilyenkor két verzió van, vagy beleimádkozom, ez lassú türelemjáték, vagy lefogom és beleöntöm. Gyors, bár kicsit szadista megoldás és persze konzerválja a problémát a következő alkalomra is.Tehát mert szeretek a jószülő szerepben tetszelegni, kezdem az imádkozással, és ha megfelelően udvarolok a kis nyavalyásnak sikerrel is járok. Ha nem, marad az erőszakos verzió, amitől megfelelően szaranyának érzem magam. Tegnap sokat voltunk az udvaron, kihasználva a jó időt és hoy mindkét gyerek jól van. Sajnos mára megint beszorultunk a szobába, mert hiába sütött a nap a szél erős volt. Még  a Gáborék is bejöttek focizás helyett. Bendegúz betegen is egy tündér! Igaz kicsit több dajkálást igényel, de mert ezzel kapcsolatban amúgy is lelkiismeret furdalásom van vele szemben, egyáltalán nem esik nehezemre.Ő gond nélkül beveszi a gyógyszert, igaz neki még nincsenek eszközei a tiltakozáshoz. Az viszont aggaszt, hogy egyre kevesebbet eszik, bár inni iszik. Olyan mintha egyre betegebb lenne. Ugyanakkor mosolyog, látszik rajta, hogy élvezi a törődést amit kap, úgyhogy ilyenkor kicsit megnyugszom. Már lassan hat a köptető is, este köpött is egy jó adagot. Remélem most már a javulás útjára léptünk! Szörnyű, hogy most amikor elkezd tombolni a tavasz, mi lebetegszünk! Na de ha nincs lázuk, ha kirándulni nem is, de az udvarra azért kiviszem őket.

2012. március 7., szerda

Havanna lakótelep

Az előbb nézegettem annak a lakótelepnek a fényképeit ahol felnőttem. A Havanna megítélése elég hát izé. Ami nekem az eszembe jutott róla: Úgy oldották meg a játszótereket, szánkozódombokat (igen csináltak ilyeneket) hogy a gyerekekkel ne kelljen átmenni az úton. Pedig az akkori forgalom hol volt a mostanitól! Emlékszem a nagy szánkózásokra ahogy a rengeteg gyerek csúszkál, maga a domb nem is látszik és mindenki türelmesen vár, hogy balesetmentesen csúszhasson. Nagyon szerettem ilyenkor az ablakban nézelődni, a nyolcadikról jól látszott minden. A bátrabbak a meredekebb oldalon mentek, ott messzebbre lehetett jutni. A lépcsőházi karácsonyozásokra ahol mi az ott lakó gyerekek összegyűltünk, mindenki vitt egy-két díszt, együtt feldíszítettük a lépcsőház karácsonyfáját. Utána játszottunk egy kicsit, majd mindenki ment haza ünnepelni. Amikor telente fellocsolták a játszótéri kis focipályát és lett belőle korcsolyapálya. A gyerekek várnak a hintára, csúszdára, mert olyan sokan vannak, vagyunk, hogy sorba kell állni, de valahogy sosincs veszekedés. Később nagyobb koromban, a barátnőimmel fel-alá sétáltunk a házak előtt és milyen szabadnak éreztük magunkat. Nyaranta összegyűltünk a pingpong asztaloknál nem számított ismerős-e, jöhetett bárki, beszélgetni, pingpongozni. Na meg persze a gumizás! Mennyire más volt akkor a világ! 30 éve volt!

2012. március 4., vasárnap

Egy szörnyű nap

A mai nap sehogyse akart sikerülni.Mindenki, beleértve engem is nyűgös, hisztis volt. Még Bendegúz is, aki egyébként maga a megtestesült nyugalom, egész nap nyafogott, sírdogált, nem találta a helyét. Egyedül Félix volt az aki eljátszott magában az udvaron, mintha ott sem lett volna.A nagyobbak annak ellenére, hogy szépen sütött a nap és a szél sem fújt túl erősen folyton-folyvást be akartak jönni! Ha viszont pocsék idő van kint, alig lehet benntartani őket.Ki érti ezt?