2012. március 7., szerda

Havanna lakótelep

Az előbb nézegettem annak a lakótelepnek a fényképeit ahol felnőttem. A Havanna megítélése elég hát izé. Ami nekem az eszembe jutott róla: Úgy oldották meg a játszótereket, szánkozódombokat (igen csináltak ilyeneket) hogy a gyerekekkel ne kelljen átmenni az úton. Pedig az akkori forgalom hol volt a mostanitól! Emlékszem a nagy szánkózásokra ahogy a rengeteg gyerek csúszkál, maga a domb nem is látszik és mindenki türelmesen vár, hogy balesetmentesen csúszhasson. Nagyon szerettem ilyenkor az ablakban nézelődni, a nyolcadikról jól látszott minden. A bátrabbak a meredekebb oldalon mentek, ott messzebbre lehetett jutni. A lépcsőházi karácsonyozásokra ahol mi az ott lakó gyerekek összegyűltünk, mindenki vitt egy-két díszt, együtt feldíszítettük a lépcsőház karácsonyfáját. Utána játszottunk egy kicsit, majd mindenki ment haza ünnepelni. Amikor telente fellocsolták a játszótéri kis focipályát és lett belőle korcsolyapálya. A gyerekek várnak a hintára, csúszdára, mert olyan sokan vannak, vagyunk, hogy sorba kell állni, de valahogy sosincs veszekedés. Később nagyobb koromban, a barátnőimmel fel-alá sétáltunk a házak előtt és milyen szabadnak éreztük magunkat. Nyaranta összegyűltünk a pingpong asztaloknál nem számított ismerős-e, jöhetett bárki, beszélgetni, pingpongozni. Na meg persze a gumizás! Mennyire más volt akkor a világ! 30 éve volt!

6 megjegyzés:

  1. De jó volt ezt olvasni. Nekem is fáj néha a szívem azokért a városrészekért, amik a generációváltások miatt lepusztultak, "slumosodtak" a szociológia kifejezésével élve. 15 éve tanultam szociológiát, ez az egy fejezet maradt meg bennem :)
    Mi kertes házban laktunk, és szörnyen irigyeltem azokat, akik lakótelepen laknak, és amikor 10 évesen egy fél évre lakótelepi szükséglakásba költöztünk az építkezés alatt (30nm-re hatan, nem volt fürdő, csak wc, és folyó melegvíz sem, lavórban mosakodtunk), rendkívül boldog voltam. Nem csalódtam egyáltalán benne. Mondjuk örültem annak is, mikor felépült a ház.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos lassan majdnem egész Budapestre jellemző lesz a lepusztulás:((
      Szerettem volna kertes házban felnőni, én azokat irigyeltem akiknek megadatott.:)) Annak azért örülök, hogy a gyerekeim már kertes házban nőnek fel.

      Törlés
    2. Lehet, hogy egy összkomfortos lakásból el se akartál volna menni.:))

      Törlés
  2. Teuvo Kuvat- Teuvo Images Finland visited this blog. Come and visit my blog . You should also tell your friends to my blog Teuvo Vehkalahti Finland

    VálaszTörlés
  3. Én meg visszavágytam a belvárosi magas belterűbe a lakótelepről. De abban igazad van, hogy a lakótelepek tényelg nagyon ki voltak találva, és klassz volt ott felnőni végeredményben. Kicsit errébb laktam amúgy Kispesten. :o) Volt szánkódomb és játszótér, kidobósoztunk meg bandáztunk, király volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán meghatározó az hol is nőttünk fel és mindig az lesz az etalon. A belvárosba nem vágytam soha és most már a lakótelepre sem költöznék. Csak néha ha elkap a nosztalgia.:))

      Törlés