2012. április 16., hétfő

Boldogság merre vagy?


Dius kérdezte meg tegnap vajon kinek mit jelent a boldogság. Elgondolkodtatott, vajon miért is érzem magam boldognak? Megvan mindenünk amire az embernek szüksége van; van házunk, van ruhánk és éhen sem fogunk halni. Sőt házátalakítási terveink vannak. Ezenfelül itt vagyunk egymásnak mi ketten és itt vannak a gyerekek is. Ha belegondolok hét évvel ezelőttig mindezt nem mondhattam volna el. Akkor még egyedül voltam hat gyerekkel, albérletben. A Csabi születése után, nagyon nagy szerencsével sikerült megvenni a mostani házunkat. Pár évre rá megismertem azt a csodálatos embert, aki most már a férjem, született két közös gyerekünk, és egyáltalán nem mellesleg az enyémeket is a sajátjaként neveli. Bár sokszor gondolok arra, hogy néhány évet ki kellet volna hagynom az életemből, azért azok a tapasztalatok nélkül nem lennék ugyanaz, aki most vagyok. Szokták mondani: ami nem öl meg, az megerősít, és én átmentem egy olyan fejlődésen ami  pozitív, és segít megtalálni az utat önmagamhoz.Viszont jól eltértem a témától, tehát boldogság. Sok- sok olyan pillanat amikor belefeledkezem a gyerekekbe, a környék csodálásába, a férjem nézésébe, és az érzéseim fokozhatatlanná válnak. Ezeket a pillanatokat kell minél többször elkapni, és máris kész a boldogság receptje. Azért hozzátartozik az is , hogy nekem nagyon kevés elég a boldogság megéléséhez, és ugyanolyan kevés kell ahhoz, hogy egy pillanat alatt a pokolban érezzem magam. Azt hiszem a tökéletes boldogsághoz ezeket a nagy érzelmi hullámzásokat kellene kiküszöbölnöm.

2012. április 6., péntek

Az elmúlt napok meleg, napsütéses  időjárása arra indított mindannyiunkat, hogy a nap nagyobbik részét kint töltsük. Igaz semerre sem haladtam se kint se bent, de a gyerekek nagyon élvezték és olyan szünidei hangulatba kerültem ahol a leckék eltűntek a napsütésben. Persze végül megíródtak, csak este. Betegségből is jutott: hétfőn a Csabi, kedden a Gábor hányt. Szerencsére ennyivel le is tudtuk az egészet.


Április negyedike nálunk, a faluban jeles nap. Ugyanis aznap volt a tápióbicskei  győztes csata 1848-ban. Ennek emlékére a gyerekeknek nincs tanítás , hanem egy iskolai megemlékezés után, ahol az óvodások is részt vesznek buktaosztás van. Ez a bukta a múltban zsömle volt, de hogy mi a hagyomány lényege sajnos nem tudom. (Tudom szégyelljem magam bicskei létemre, de ígérem utánanézek! Mentségemre legyen szólva nem itt születtem.) Később a csata színhelyén felelevenítik az ütközetet először az iskolások, utána a gyerekek,  papírgalacsinokkal harcolnak egymás ellen. Pár évvel ezelőtt még zoknival csatáztak, de egy-két kreatív gyerek tojással töltött zoknit használt, így lettek a galacsinok. Hat óra után a felnőttek valódi ágyúk dörgése közepette, lóháton harcolnak az "osztrákok" ellen.