2012. április 6., péntek

Az elmúlt napok meleg, napsütéses  időjárása arra indított mindannyiunkat, hogy a nap nagyobbik részét kint töltsük. Igaz semerre sem haladtam se kint se bent, de a gyerekek nagyon élvezték és olyan szünidei hangulatba kerültem ahol a leckék eltűntek a napsütésben. Persze végül megíródtak, csak este. Betegségből is jutott: hétfőn a Csabi, kedden a Gábor hányt. Szerencsére ennyivel le is tudtuk az egészet.


Április negyedike nálunk, a faluban jeles nap. Ugyanis aznap volt a tápióbicskei  győztes csata 1848-ban. Ennek emlékére a gyerekeknek nincs tanítás , hanem egy iskolai megemlékezés után, ahol az óvodások is részt vesznek buktaosztás van. Ez a bukta a múltban zsömle volt, de hogy mi a hagyomány lényege sajnos nem tudom. (Tudom szégyelljem magam bicskei létemre, de ígérem utánanézek! Mentségemre legyen szólva nem itt születtem.) Később a csata színhelyén felelevenítik az ütközetet először az iskolások, utána a gyerekek,  papírgalacsinokkal harcolnak egymás ellen. Pár évvel ezelőtt még zoknival csatáztak, de egy-két kreatív gyerek tojással töltött zoknit használt, így lettek a galacsinok. Hat óra után a felnőttek valódi ágyúk dörgése közepette, lóháton harcolnak az "osztrákok" ellen.



2 megjegyzés:

  1. Beleütötted a szöget a fejembe, és megkerestem a zsemleosztást:

    "Az elesett katonákat a helyszínen, a falu alatti homokbuckákon, a Tápió két partján és a Sági úti szőlőkben temették el, zömmel egyenként, külön sírokban. A párviadalban elesett báró Riedeselt néhány nap után Bitskey Viktor temettette el több katona holttestével együtt, nemzetiségi különbözet nélkül, és felettük vaskeresztet emelt. A homokbuckákon eltemetett és sírjaikat egyenként kis fakeresztekkel jelölt sírokból a honvédeket 1882-ben Fehér István községi bíró és felesége, Csikós Terézia közös sírba tették és föléjük kőkeresztet (későbbi elnevezéssel fehér keresztet) állítottak. A keresztre a következő, ismeretlen szerzőtől való vers került: Szabadságtól lelkesedve / Rohant a honvéd győzelemre / Kik hősi halált itt haltatok, / Áldás, dicsőség rajtatok. Az ünnepélyes felszentelésen részt vettek a még élő honvédek (Susztár Illés és Blahúz András) a faluból. A szájhagyomány szerint Blahúz András volt az, aki lebeszélte Damjanichot, hogy a Tápión gázlót keressen, mondván, mert ott „mindnyájan odaveszünk minden haszon nélkül”. A misét a szintén '48-as honvéd-pap, az Úriban szolgáló Schmidt plébános celebrálta, aki részt vett a tápióbicskei csatában is.

    Fehér István alapítványt tett azzal a meghagyással, hogy amíg Tápióbicskén magyar gyermek él, minden év április 4-én kapjon egy zsemlét, emlékezve arra, hogy „azt a földet, mely nekik a fehér kenyeret termi, a magyar hősök vére öntözte”. Ettől fogva vált a falu legnagyobb ünnepévé április 4-e. A hagyomány szerint azóta ezen a napon a honvédszobornál ünnepségre kerül sor, és az iskolaudvaron zsemleosztásra. Annyira fontosnak tartották a bicskeiek a részvételt, hogy „aki félhalva is volt, az is elment az ünnepélyre”. Az iskolások reggel nyolc órakor megjelentek az iskolában, ünneplőben: a leányok magyaros ruhában (fehér szoknyában, szegélyén nemzetiszínű szalaggal, fehér kötényben, szintén szalaggal díszítve). A fiúk nemzetiszínű szalaggal körülvett kalapban, csizmában, fehér ingben és mellényben vettek részt az ünnepségen. Az iskola igazgatója megemlékezett a csatáról és a zsemleosztás hagyományáról. A Kossuth-nóták éneklése közben az ifjúság megkoszorúzta a „Fehér keresztet” és a „Vaskeresztet”, (és 1927-től) az első világháborús emlékművet. Ezután visszamentek az iskolába, és megtörtént a zsemleosztás, majd a temetőben Fehér István sírjának megkoszorúzása. A távoli honvédszoborhoz nem mentek ki, az összegyűjtött koszorúkat egy lovas kocsi vitte ki oda."
    http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Tapiobicske/pages/008_a_tapiobicskei_csata.htm

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, hogy utána néztél! Jó, hogy vannak ilyen ünnepeink, mert ez összekovácsolja a falu lakosait.Kíváncsi lennék vajon a családi legendáriumok mennyire őrzik emlékeikben a hős elődöket. Nagyon sok családnak: Susztár, Kamasz, Blahúz stb...
    most is itt élnek a leszármazottaik, ők igazán büszkék lehetnek tápióbicskei voltukra.

    VálaszTörlés