2012. június 7., csütörtök

Bendegúz egészen öt hónapos koráig úgy gondolta, neki tökéletesen megfelel a hátonlét, nem forog ő sehová. Azóta a forgás íze után megkóstolta a kúszást is, és tetszik neki. Elég érdekes a technikája, mert a két kezét egyszerre teszi előrébb, utána csak húzza magát, a lábát teljesen figyelmen kívül hagyva. Tegnap pedig kétszer is sikerült pofára esnie. Reggel egy pillanatra nem figyeltem rá, ráadásul egészen bent volt az ágy mélyén, mégis sikerült neki lemásznia az ágyról. Nem esett magasról, igazán nem is sírt, csak gondolom kényelmetlen volt neki fejen állni az arcán. A másik eset este történt, amikor  nekiálltam almát pucolni neki, őt pedig beletettem az etetőszékbe. Középen van egy széles szalag, az esést megakadályozandó. Ahogy meglátta az almát, neki az rögtön, azonnal, most kellett, ezért nem győzte feszíteni magát, a szalag pedig nem győzte tartani az ugráló Bendegúzt és engedett. Csak azt láttam, hogy  kicsúszik, térdre esik, onnan előrevágódik. Na ekkor már volt sírás-rívás, szerencsére nem lett semmi baja. Egy kicsit vérzett az orra, de tényleg csak egy cseppet. Az áhított almával meg is vigasztalódott. Úgy látszik mégis azonosul a nevével és egy igazi Bendegúz-gézengúz lesz.:)

Félix semmi hajlandóságot nem mutat a bilizésre. Ha ráültetem ott marad, talán produkál is bele, de ez egyáltalán nem zavarja abban, hogy két perc múlva bepisiljen. Tudom, hogy teljesen normális az, hogy még nem szobatiszta, de én azért szeretném, ha mégis az lenne. Olyan szép egyenesek a lábai pelenka nélkül, ha pedig rajta van kicsit terpeszbe kényszeríti a lábát. Nem tudom elképzelni, hogy ez kényelmes neki. Nade majd most a nyáron! Jó lenne emlékezni mit csináltam a többiekkel, de ha agyonütnének se tudnám, hogyan lettek szobatiszták. Mivel eddig minden gyerekem szobatiszta lett, valószínűleg a Félix is az lesz előbb, vagy utóbb.
Olyan jó látni ahogy nyílik ki az értelme, napról napra többet tud. Mostanában a kedvence az, hogy amikor olvasok, vagy verset mondok neki, az utolsó szavakat visszhangozza. Nagyon szereti a Családi kört, minden este azzal alszik el. Előtte azért olvasok mást is a többieknek, de mindenképp azzal zárom az estét. Arról álmodozom, hogy ha rögzül a Családi kör és az alvás közti kapcsolat, akkor ezt bevethetem a délutáni alvásnál is, és akkor lesz délutáni alvás. Mondom, csak álmodozom.

A Csabi megszűnt óvodásnak lenni. Múlt szombaton elballagott, így már nem is jár, hanem itthon van ő is. Ilyenkor a búcsúzó gyerekek műsort adnak, abból  csokorból, amit a négy év alatt tanultak. Utána kapnak sütit, tortát, mi szem-szájnak ingere. Csabi nagyon élvezte. Nem olyan régen nézegettem a kiscsoportos képet, mennyire kicsik voltak még, most meg már milyen nagyok. Szerencséje van, az ő évfolyamukon idén csak egy osztály lesz,  így biztosan együtt fog járni a barátjával. Az iskola még tart, de szerencsére már csak a jövő héten és kezdődik a pihenés. Már alig várom!