2012. július 19., csütörtök

Rossz szomszédság...

Ugye mindenki ismeri azt a közmondást, hogy rossz szomszédság török átok? Nos mi kifogtunk egy ilyen szomszédot. Amikor majdnem hét évvel ezelőtt ideköltöztünk nagyon kedvesek voltak, a gyerekek lelegelhették a málnát, sokat beszélgettünk, egyszóval úgy tűnt jól kijövünk egymással. Azután megpróbáltak egyre többet beleszólni az életünkbe, egészen odáig merészkedett az asszony, hogy  hátrajött, és elkezdte utasítgatni a gyerekeket mit csináljanak, mit, hova tegyenek. Na ezt nem hagytam, meg is sértődött. A málna elé gyékény került, elmaradtak a beszélgetések. Akkor még azt hittem ennyiben maradnak a dolgok, nem is bántam jó volt ahogy volt.
De egyszer a Gábor, volt vagy négy éves, három sárgolyót dobott a házuk falára. Na ekkor kitört a háború. Részükről. Bár természetesen felajánlottam, hogy helyrehozom a dolgot, de elhárították  majd  rám uszították a jegyzőt. Azt nem tudom mit mondtak neki, de kijött személyesen, hümmögött, nekem esett, hogy a szomszédék akár kártérítést is követelhetnek tőlem, közölte,  ha azt akarom, hogy a gyerekeim nálam maradjanak, változtassak a hozzáállásomon. Én köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam, hogy mi van??? Na amikor elmentek a jegyzőék, a szomszéd két (értsd: KETTŐ) seprűhúzással eltüntette a nyomokat. Utána egy darabig csend volt, csupán olyasmikkel próbálkoztak, hogy elmondtak mindennek, természetesen arra ügyeltek, hogy én is halljam. Ezt ugyan tehették, sose érdekelt mit mondanak rólam. Tavaly már odáig merészkedtek, hogy a gyerekeket piszkálták folyamatosan, de csak addig amíg egyedül voltak kint. Amint kimentem nyomban elmentek. Bárki jött hozzánk, azon nyomban hátul akadt dolguk, közben jól megnézték maguknak a vendégeimet. Ezek a húzásaik apró bosszúságon kívül mást nem váltottak ki belőlem.
 Írásom apropóját az adta, hogy tegnap meglátogatott a családsegítőtől a hölgy, mondván a jegyző küldte, mert veszélyeztetve vannak a gyerekek. Bementem a jegyzőhöz megkérdezni miért? Nos megint a szomszéd. Gondolom most az volt a baja, nem engedtem neki, hogy a kutyát etesse. Gaz, galád módon, amit átszórt(!) csirkebőrt a kerítésen, én összeszedtem és visszaadtam neki.
A jegyző sajnos sokat nem tehet ellene, sőt semmit, én indíthatnék ellene polgári peres eljárást, ha bizonyítani tudnám a zaklatást. Ennyit azért nem ér az egész, de az biztos, a kora ellenére sem fogom befogni a számat, csak kezdjen piszkálódni megint.
Na most, hogy kiírtam magamból, megint tudok rajta nevetni. Igazából sajnálom őket, igencsak rosszul érezhetik magukat a bőrükben, ha ennyire rosszindulatúak.
Tegnap azért történt jó is, a Bendegúz mind a majdnemnyolc hónapjával felállt. Sőt a raklapokba (amiből komposztáló lesz valamikor) kapaszkodva még sétált is! Bizony ám. Nagyon aranyos volt, nagyon örült magának, én pedig nagyon büszke vagyok rá. Hiába minden egyes első, még nyolcadszorra is ugyanolyan megható, mint elsőre.

2012. július 15., vasárnap

Ez meg az

Jó régen írtam, valahogy sose jutottam el odáig. Na de most egy ömlesztett beszámoló következik.
Kezdjük talán azzal, hogy az Attila és a Krisztián sikeresen levizsgáztak. A Krisztiánnak rögtön lett munkája is, már egy hónapja dolgozik a szakmájában. Szegény jól kifogta a legnagyobb meleget, kőművesként, egész nap a tűző napon dolgozni nem egyszerű. Az Attila még keresgél, szerkezetlakatosként nincs könnyű dolga, főleg úgy, hogy nem Pesten fog dolgozni. Szerencséjére a hétvégi munkája megvan, nincs teljesen munka nélkül.
A Rékának, Szabrinának, Gábornak a bizonyítványa olyan lett, amit vártam mindegyiknek négyes fölött van az átlaga. Ők élvezik a nyári szünetet, hogy kicsit több mindent szabad, mehetnek a barátaikkal mindenfelé.
Történt pár rossz dolog is, az egyik, hogy a férjem a munkahelyén balesetet szenvedett. Nem súlyos, egy sörösüveg robbant szét a rekeszben, amit éppen a helyére rakott és a szemöldöke fölött repedt szét a bőre. Arra jó volt, hogy itthon van, már lassan két hete és százszázalékos a táppénze.
A másik rossz ami történt, eléggé megviselt mindkettőnket, pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy elpusztult pár (tizenkilenc) csirkénk. A feldolgozhatatlan a pusztulásuk módja. Szombaton vettünk egy brahma tyúkot a meglévő kakas és tyúk mellé. Vasárnap megcsináltuk a másik tyúkudvart, amit már régebben terveztünk. A meglévő kerítést nem cseréltük ki, gondoltam befuttatom vadszőlővel, úgy tökéletes lesz. át is költöztettük a három brahmát, és a tizenhat jércét. Két nappal később arra ment ki a férjem, hogy a kakason kívül az összes baromfi elpusztult, és az is rendesen meg van szaggatva. Az elkövető két kutya volt. Mindet megfojtották párat megettek, a kakast megtépték, másnapra az is elpusztult. Ha róka, nyest, bármilyen vadállat lett volna könnyebb lenne napirendre térni felette. De így, hogy kutyák voltak sokkal nehezebb.
Most így folydogálnak nálunk a szünidős mindennapok.