2012. július 19., csütörtök

Rossz szomszédság...

Ugye mindenki ismeri azt a közmondást, hogy rossz szomszédság török átok? Nos mi kifogtunk egy ilyen szomszédot. Amikor majdnem hét évvel ezelőtt ideköltöztünk nagyon kedvesek voltak, a gyerekek lelegelhették a málnát, sokat beszélgettünk, egyszóval úgy tűnt jól kijövünk egymással. Azután megpróbáltak egyre többet beleszólni az életünkbe, egészen odáig merészkedett az asszony, hogy  hátrajött, és elkezdte utasítgatni a gyerekeket mit csináljanak, mit, hova tegyenek. Na ezt nem hagytam, meg is sértődött. A málna elé gyékény került, elmaradtak a beszélgetések. Akkor még azt hittem ennyiben maradnak a dolgok, nem is bántam jó volt ahogy volt.
De egyszer a Gábor, volt vagy négy éves, három sárgolyót dobott a házuk falára. Na ekkor kitört a háború. Részükről. Bár természetesen felajánlottam, hogy helyrehozom a dolgot, de elhárították  majd  rám uszították a jegyzőt. Azt nem tudom mit mondtak neki, de kijött személyesen, hümmögött, nekem esett, hogy a szomszédék akár kártérítést is követelhetnek tőlem, közölte,  ha azt akarom, hogy a gyerekeim nálam maradjanak, változtassak a hozzáállásomon. Én köpni-nyelni nem tudtam, csak bámultam, hogy mi van??? Na amikor elmentek a jegyzőék, a szomszéd két (értsd: KETTŐ) seprűhúzással eltüntette a nyomokat. Utána egy darabig csend volt, csupán olyasmikkel próbálkoztak, hogy elmondtak mindennek, természetesen arra ügyeltek, hogy én is halljam. Ezt ugyan tehették, sose érdekelt mit mondanak rólam. Tavaly már odáig merészkedtek, hogy a gyerekeket piszkálták folyamatosan, de csak addig amíg egyedül voltak kint. Amint kimentem nyomban elmentek. Bárki jött hozzánk, azon nyomban hátul akadt dolguk, közben jól megnézték maguknak a vendégeimet. Ezek a húzásaik apró bosszúságon kívül mást nem váltottak ki belőlem.
 Írásom apropóját az adta, hogy tegnap meglátogatott a családsegítőtől a hölgy, mondván a jegyző küldte, mert veszélyeztetve vannak a gyerekek. Bementem a jegyzőhöz megkérdezni miért? Nos megint a szomszéd. Gondolom most az volt a baja, nem engedtem neki, hogy a kutyát etesse. Gaz, galád módon, amit átszórt(!) csirkebőrt a kerítésen, én összeszedtem és visszaadtam neki.
A jegyző sajnos sokat nem tehet ellene, sőt semmit, én indíthatnék ellene polgári peres eljárást, ha bizonyítani tudnám a zaklatást. Ennyit azért nem ér az egész, de az biztos, a kora ellenére sem fogom befogni a számat, csak kezdjen piszkálódni megint.
Na most, hogy kiírtam magamból, megint tudok rajta nevetni. Igazából sajnálom őket, igencsak rosszul érezhetik magukat a bőrükben, ha ennyire rosszindulatúak.
Tegnap azért történt jó is, a Bendegúz mind a majdnemnyolc hónapjával felállt. Sőt a raklapokba (amiből komposztáló lesz valamikor) kapaszkodva még sétált is! Bizony ám. Nagyon aranyos volt, nagyon örült magának, én pedig nagyon büszke vagyok rá. Hiába minden egyes első, még nyolcadszorra is ugyanolyan megható, mint elsőre.

6 megjegyzés:

  1. Ez a szomszédosdi nagyon durva... Bezzeg olyan helyekre, ahol meg tényleg szükség lenne a családsegítőkre, oda meg nem mennek ki!!!
    Bendegúz nagyon édes lehetett! És nagyon igazad van, mert nekem is óriási élmény, ahogy a legkisebbem is járni tanul.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ez az! Tudok olyan családról, ahol az apa felgyújtotta a házat és még segítettek nekik rendbe hozni. Semmi következménye nem lett!

      Törlés
  2. Sajnálom, hogy ilyenek a szomszédaitok, a miénk nem lakik itt szerencsére, bár így nem fűt, és emiatt télen 10 napig nem volt vizünk, elfagyott, és még neki állt feljebb...
    Húh, 8 gyerek? Nem semmi!!! Én sokszor úgy érzem, ezzel az egyel sem bírok! :) Le a kalappal!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Kedves" szomszédotok van nektek is. Szerencsére nekünk csak az egyik kiállhatatlan.
      Köszönöm.:))

      Törlés
  3. :) most találtam a blogodra! Nagyon tetszik,ezért feliratkoztam hozzád..

    http://beautyandfashion-makeup.blogspot.hu

    puszi

    VálaszTörlés