2013. január 11., péntek

Azt hiszem most fogom feladni. A munkahelykeresést. Beadtam a jelentkezésemet egy olyan helyre, amiről úgy tudtam, van lehetőség állandó délelőttös munkakörre. Hát nincs. Így visszautasítottam. Lehet, hogy hiba volt, és később lett volna lehetőség egy műszakban dolgoznom? De addig is mit csinálok? Pedig annyira számítottam erre a munkára! Azt hiszem egy kisebb csoda kellene ahhoz, hogy el tudjak helyezkedni. Mindegy március elejéig van időm, ha addig nem sikerül, hát maradok gyesen. Nem gondoltam volna, hogy egy lehetőség elmaradása ennyire megvisel.

4 megjegyzés:

  1. Hmm. Hát igen. Kudarcok, visszautasítások. Szörnyű. Tarts ki, alakulni fog! Mást nem tudok írni, mert én egyelőre meg sem próbálok munkát keresni. Nincs valami sok esélyem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem el kell fogadnom azt a tényt, hogy ha kettőnél több, vagy iskolásnál kisebb gyerekem van, egyszerűen nem találok megfelelő munkát. A gyerekekért menni kell és ezen túl egyszerűen nem tudnám kompenzálni a délutános heteket. A Bendegúz túl kicsi, és öt gyerek érzelmi igényét nem tudom kielégíteni, ha minden második héten délutános vagyok. Őket pedig nem fogom beáldozni egy munkahelyért.

      Törlés
  2. Van az a mondás a kapukról meg az ablakokról, amik bezáródnak és kinyílnak. SZívből remélem, hogy meglesz az, amivel boldogultok majd! Pont tegnap beszélgettem Gergővel róla, hogy vajon mi lesz velem, ha a még meg sem született legkisebb is 2 éves lesz, ott leszek 36-37 évesen gyakorlatilag pályakezdőként :) A gyerekeket én sem áldoznám be. Remélem, adódik neked valami megfelelő. Drukkolok nagyon!

    VálaszTörlés
  3. Azóta már nem látom olyan tragikusan a dolgot. Ha jobban belegondolok ez a fajta munka(monoton szalag) pont az amit nagyon nehezen viselnék. Már látok új utakat, előbb-utóbb úgyis találok munkát. Szerencsére vagyok olyan makacs.:)

    VálaszTörlés