2013. január 8., kedd

Bölcsisek

Vajon minden anyuka lelkiismeret furdalást érez, amikor a gyerekét bölcsődébe adja? Nálunk pillanatnyilag az a helyzet, hogy hazajövetel után a Bendegúz nem hajlandó a kezemből kimászni, ha esetleg leteszem, oltári hisztit csap. Mindeközben, a bölcsiben mosolyogva megy a gondozónőhöz, és szintén mosolyogva integet pát. Elgondolkoztam, vajon a kötődés hiánya miatt válik el tőlem ilyen könnyedén, vagy esetleg az a biztos tudat nyugtatja meg, hogy BIZTOSAN megyek érte. Az is lehet, annyira elfogadó természete van, hogy képes tolerálni az új rendet, ha bölcsi van akkor ottmarad minden sírás nélkül. Azért, ha őszinte akarok lenni, örülök annak, hogy itthon ennyire ragaszkodik hozzám, mégsem vagyok annyira pocsék anya, mint amilyennek néha érzem magam.
Egyébként a Bendegúz még mindig nagyon nyugodt és békés, egészen addig, amíg szemet nem vet arra a játékra amivel éppen a Félix játszik elmélyülten. Olyankor, ha a Félix nem adja a játékot, szorítja és valami eszméletlenül szenvedő arckifejezéssel nyafog. Szegény, általában nem veszem be, és vissza kell adnia.

A Félix jól érzi magát a bölcsiben, örömmel megy be a csoportba. Mégis, a téli szünet alatt majdnem szobatisztává lett gyerekem négy bölcsődében töltött nap után egyáltalán nem szól, ha wc-re kell mennie. Pedig nem adnak rájuk pelust, ha nem muszáj, figyelik az éppen szobatisztává válókat, és mégis. Itthon is újra pelenkát adok rá, mert egyszerűen nem jelez. Remélem ez csak egy múló zavar nála, mert olyan jó volt amikor szólt és nem kellett neki a pelus! Más tekintetben szépen fejlődik, egyre szebben, nagyobb szókinccsel beszél. Néha olyan megfogalmazásai vannak, hogy a hasunkat fogjuk a nevetéstől. Majdnem háromévesen már nem akar kimaradni semmiből, véleményt mond és mesél. Múltkor elmesélte, hogy az Abigél alszik, a Zalán hisztizik. Jó látni az értelme nyílását.

6 megjegyzés:

  1. Sajnos bölcsi témában nem tudok mit írni, egyik sem volt bölcsis. De jól érzik ott magukat, Bendegűz bújása meg érthető ebben a korban van! Jó anya vagy Te! Gyönyörű gyerekekkel!!!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anikó! Mi is csak most kezdjük a bölcsizést, főleg nekem nehéz elengedni a kicsiket. Ők jobban viselik.:))

      Törlés
  2. Nekem Kristóf volt bölcsis, több mint egy éven keresztül minden nap két bölcsisnéni fejtette le rólam reggelente. Én kint bőgtem eleinte a kapuban, úgy mentem dolgozni. Aztán én már nem bőgtem, ő viszont napközben teljesen jól elvolt, csak tőlem nem akart elválni. Ugyanez mindkettővel az ovi első éveiben. Mindig irigykedve néztem azokat a szülőket, akiknek a gyereke nem sír elváláskor... :-))) Ilyen is van.
    Jó lesz ez, Erika, örülj neki, hogy ott jól érzik magukat. A te hiányodat meg valahogy kompenzálniuk kell. Inkább rajtad csüggjön, mint hogy szétverje a házat dacában. A te Félixed is mennyire helyes lehet. Az enyém még nem beszél semmit...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerencsére nálunk, csak a Félix sírt egy-két napig.Nagyon rossz lehetett sírva otthagyni.
      Nekem a Gábor kiscsoportban, csak úgy volt hajlandó bemenni a csoportszobába, ha én felemeltem, az óvónő pedig átvette, és letette.
      A legrosszabb igazán az, hogy ők a bölcsiben, én pedig itthon, ráadásul ki tudja meddig.

      Törlés
  3. Miért lennél már pocsék anya? Na ne már...
    Minden a legnagyobb rendben van, a két kicsi biztos megszereti majd a bölcsit, és ahogy megszeretik, úgy majd mindig jobban is fogják érezni magukat ott. És akkor Te is megnyugszol teljesen, hogy jó helyen vannak. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretik a bölcsit, és a pocsékanya érzés inkább a saját magammal szembeni elvárásokat tükrözi.

      "Jó anya nem adja bölcsibe a gyerekét, hanem feláldozva saját magát, otthon van vele amíg csak lehet"

      Persze én is tudom, hogy ez nem így van, és leírva elég hülyén is hangzik, de attól még néha így érzem.:)

      Törlés