2013. január 31., csütörtök

Felnőtt gyerekek

Beszélgettem ma egy ismerőssel, és említette, hogy a 23 éves fiáék babát várnak. Az asszonyt a bölcsiből ismerem a fia a Félixszel jár egy csoportba. És akkor belegondoltam. Az Attila 21 éves, van egy stabil kapcsolata, igaz a barátnője még tanul, de az idén végez. Még nem akarnak gyereket, na de ki tudja mi lesz fél év múlva! Komolyan, és valóságosan elképzeltem azt, hogy az Attilának gyereke lesz. Annak az Attilának aki még csak most született, hiszen emlékszem milyen könnyű természetű kisbaba volt. Hamar átaludta az éjszakát, tankönyv szerint teljesítette a fejlődés állomásait, mindig közvetlen barátságos kisgyerek volt. A kamaszkorára sem lehet panaszom, két év alatt túl voltunk a nehezén, onnantól csak a saját útját volt nehéz megtalálnia, de amikor sikerült, ő megtett mindent, hogy végigjárja. Hétközben iskolába járt, hétvégén dolgozni. Úgy látszik ez segített neki felnőni. Vagy csak simán felnőtt. Most megszerezte a jogosítványt, és vett egy autót. Akár úgy is mondhatnám egyenesbe került az élete. Érdekes, hogy miért pont az autóvásárlás kapcsán gondolom ezt, talán a vezetés felelőssége miatt. A családalapítás küszöbén áll.  Most csak a gondolatra könnybe lábad a szemem.


A Krisztián 19 éves. Neki is van komoly barátnője, szakmája, munkahelye. Ő annyira más mint a bátyja, hogy nem is lehet összehasonlítani őket. A Krisztián egy igazi bohóc akire nem lehet sokáig haragudni. Az ő kapcsolatuk a barátnőjével sokkal szenvedélyesebb. Mindig egymásnak feszülnek, de soha nem bántják egymást. Sokkal inkább próbálnak összecsiszolódni, noha szerintem nem tudatosan. A Krisztián kisgyereknek is csupa tűz, és rosszaság volt, mindig  valami csínytevésen törte a fejét. Ha csak arra gondolok, amikor másfél évesen, a kilencedik emeletről lehajigálta az apja szerszámait... még szerencse, hogy éppen akkor nem járt arra senki. Róla mondtam szinte a születésétől kezdve, neki egykének kellett volna lenni annyira lekötötte az energiáimat. Persze esélye sem volt. :)  Ővele a kamaszkort is nagyon megszenvedtük, és ő volt az akiben biztos voltam, hogy amint végez az iskolában elköltözik otthonról, annyira nehezen viselte a korlátokat.
Igazán kíváncsi vagyok rá melyiküknek lesz előbb gyereke!

Sose gondoltam volna, hogy az egyik gyerekemnek, már nem akarok tanácsokat adni, hanem azt érzem ,képes lesz a maga lábán megállni, és helyes döntéseket hozni. Most az Attilánál ezt érzem. A Krisztiánnál  nem, de hát ő két évvel fiatalabb a bátyjánál és őszintén akkor még nála sem éreztem. A különbség annyi, hogy az Attila ebben a korban otthon lakott a Krisztián pedig nem

Hamarosan kiderül, hogy boldogulnak, és hogy mennyire sikerült felkészítenem az ÉLETre őket.

9 megjegyzés:

  1. Mekkorák a fiaid!!! Ha azt vesszük, hogy én 22 évesen férjhez mentem... :-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát pontosan ez az! Hogy már annyi idős, sőt idősebb mint én voltam, amikor született.

      Törlés
  2. Milyen fess fiatalemberek.:-) Én is 22 évesen mentem férjhez.:-)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Anikó! Úgy látszik én a 18 évemmel kicsit elhamarkodtam!:))

      Törlés
  3. Igazi vizsga... :) Remélem, jól sikerül!

    VálaszTörlés
  4. Úgy látszik, a 22. es csapdája a házasság, mert én is 22 voltam az oltárhoz menet :) (a férjem 21).
    Ő is 23 volt, mikor megszületett az első lányunk, terv szerint.
    Nem a kor dönti el, az érettség, és attól még maradtunk szívünk mélyén mi is gyerekek :D Elvégre is a azt mondják, a jó szülő mindig gyerek marad lélekben.

    VálaszTörlés
  5. Valóban sokat segit, ha emlékszünk a gyerekkori érzésekre. Bár az idegbaj attól még megmarad:)

    VálaszTörlés
  6. tetszik a blogod :)

    olvaslak :()

    www.beautyandfashion-makeup.blogspot.com

    VálaszTörlés