2014. június 15., vasárnap

:(

Ballagott hazafelé és egyre az orvos szavai jártak az eszében. Felfoghatatlan, fájdalmas ürességet érzett.
Az igazat megvallva sejtette, hogy gond van. Annyi minden más volt, mint ahogy megszokta és az a folyamatos aggódás!
Eleve nem számított rá. Teljesen felborította az életét. Munkahelyváltás, ami természetesen nem sikerült. A régi helyre már nem mehetett vissza, az újra meg így nem vették fel.
Lázadt! Miért nem lehet legalább egyvalami, ami úgy történik, ahogy eltervezte?
Azután kezdte elfogadni a helyzetet. Megnyugodott. Már örülni is tudott, tervezgetni.
De az a állandó szorongás! Az előző vizsgálaton nem azt hallotta amit megszokott. Valójában minden rendben volt, mégis! Félt. Féltette. Nem tehetett mást várt. Az újabb vizsgálatig pár hét volt még hátra. Végül nem bírta tovább elment megnézetni. Minden rendben. Megkönnyebbülés. Ha két hét múlva is ezt hallja, talán vége lesz ennek a rágódásnak.
Kicsit félve lépett be a rendelőbe. Azonnal azt az apró puzlálást kereste, de nem látta. Talán máshonnan látszik, hisz az orvos semmi különöset nem mond.
Azután megszólalt:- Baj van nem él a baba!...

6 megjegyzés: