2014. augusztus 17., vasárnap

Izgulok

Közeledik a szeptember, ezzel közeledik az időpontja az iskolakezdésnek és a munkahelyváltásnak is.
Az iskola miatt csak izgulok, 25 év sok idő, amikor utoljára jártam suliba. De a munkahely! Mi lesz ha nem vesznek fel? Sőt mi lesz ha felvesznek? Amennyire szeretném, pillanatnyilag annyira félek is. Már az is az eszembe jutott, meg se próbálom. Mantrázom folyamatosan: - ezt akarom, ez a célom!-
Milyen jó nekem, hogy az élelmiszer mindhárom állapotát megtapasztaltam. Bár visszafelé:)
Tanultam ugye élelmiszer eladónak, dolgoztam élelmiszer raktárban, és most élelmiszergyártó cégnél dolgozom. Az eladás és a gyártás nem jött be, marad a raktározás.

A gyerekek iskola kezdéséhez majdnem mindent megvettünk már. Mondjuk a Csabinak harmadikos vonalazású füzet helyett, felsős vonalazásút vettünk.:)

2014. augusztus 6., szerda

Dolgozós

Harmadik hete újra dolgozom. Számomra is meglepő, hogy ugyan nem szeretem amit csinálok, mégis szivesen megyek, jó dolgozni járni. További előnye a helybenléte, így a munkábajárásssal töltött idő 10 perc. Biciklivel.
Most már talán sikerül kialakítanunk egy ritmust a gyerekekkel, ami ősztöl megint borul, hiszen kezdődik az iskola a gyerekeknek és nekem is. Remélhetőleg munkahelyet is váltok, a Bendi is óvodába megy, a szeptember előreláthatólag a változások hónapja lesz.
Ami biztos, csak kétműszakba fogok járni, a férjem állandó éjszakás lévén.
Furcsa belegondolni, hogy most már mindig így lesz, mindig dolgozni fogok járni, vége az itthonlétnek.
A múlt évben is dolgoztam, mégsem volt meg bennem ez az érzés. Lehet, mert tudtam, nem a végleges helyemen vagyok. Most még egy jó adag drukk is van bennem, egy csomó minden nem rajtam múlik, amíg nem dolgozom ott, nem leszek nyugodt.
A gyerekek élete is megváltozik, jócskán ki kell venniük a részüket az itthoni munkából. Már most is sokat segítenek, sőt a takarítás nagy részét ők végzik. Nagyon aranyosan igyekszenek, azt is megcsinálják amit nem kértem. A Szabrina ma kitakarította a fél házat teljesen önként. A fiúk is megteszik ami telik tőlük, bár azért ők nem annyira lelkesek.
Szóval minden megy a maga útján, csak követnem kell!