2015. október 7., szerda

Újra itthon :)

Nos visszaköltöztünk Tápióbicskére. Nehéz szavakba önteni milyen érzés, amikor a jól ismert utcákon járok. Minden ismerős és mégis minden más. Sok minden megváltozott a három év alatt, főleg én.
Míg itthon laktunk, nem jártam dolgozni, a gyerekekkel voltam. Amikor már nem éreztem azt, hogy az életem értelme a kizárólagos gyereknevelés, más felismert lehetőség híján költöztünk. Utólag, bár nem teljesen úgy alakultak a dolgaink, ahogy terveztük, mégis azt mondom, hogy megérte. Nem dolgozna egyikünk sem ott, ahol, ha maradunk.
 Annak idején nagyon szerettem volna saját dolgozóként, ott dolgozni. Most valóra vált az álmom és ámulok, hogy ilyen munkahely is van. A kollégák többségével jól kijövök, akivel nem, az csupán azért van, mert nincs kapcsolódási pontunk. Szinte rögtön befogadtak (nemcsak engem, azóta jött egy még újabb kolléganő, ő igazi társasági ember, mindenkivel megtalálja a hangot. Na én nem vagyok ilyen :)), mindenki nagyon segítőkész.
 Az, hogy mennyire élvezem a munkámat, még engem is meglep . Ezért vagyok képes fél négykor kelni, és túllépni a bioritmusom megerőszakolásán. Na meg az is éltet, hogy minden második héten délutános vagyok. Fantasztikus érzés felébredni és még heverészni az ágyban.
 Azért megígérem, nem fogok állandóan dicshimnuszokat zengni a munkahelyemről.

2 megjegyzés:

  1. Örülök hogy elégedett boldog "dolgozónő" vagy! Azt kívánom hogy sokáig maradjon meg ez az érzésed!

    VálaszTörlés
  2. Üdv örülök,hogy most minden jó de rég nem jelentkezett remélem hamarosan olvashatok a mindennapjairol jó egészséget és sok szerencsét.

    VálaszTörlés